D'ni társadalma és történelme

Vissza Következő

Ahlsendar, a Nagy Király

 

(A jegyzetfüzet a városban, a Királyok Termében (rotunda) található)

 

Ahlsendar 29 éves volt s anyjával egy Magán Korban élt, mikor az apját meggyilkolták. Ahelyett, hogy azonnal a városba sietett volna, a Magán Korban maradt, nyilván nagybátyjának a javaslatára, aki apja haláláról jött őt értesíteni. Ahlsendar továbbra is a Korban maradt néhány tanácsadójával együtt - ők folyamatosan friss hírekkel látták el - s közben terveket szőtt a városban dúló háború ellen. Egyúttal nagybátyja, aki továbbra is a Nyelvészek Céhének volt tagja, sok mindent lefordított a pento nyelvből, így a lehetőségekhez képest megismerhette a támadókat.

Mint kiderült, a Bírák Koreen halála után (a pentoiakkal együtt) kijelentették, hogy átveszik a d'ni kormány fölötti irányítást, majd elindultak más Korokba is. Ahlsendar, miután a nagybátyja informálta az új fejleményekről, kitartott a várakozás folytatása mellett. Néhány héttel később úgy látszott, hogy a várakozás meghozta a gyümölcsét.

A beérkezett jelentések szerint a Bírák megölték a pentoiak vezetőjét, mivel féltek, hogy túl nagy hatalomra tesz szert és elveszthetik a kontrollt felette. A vezető szerencsétlenségére nem jelölt ki örököst maga után, s a két fia között harc tört ki a trónért. Ez polgárháborúhoz vezetett Penton, ami teljesen elvonta a figyelmüket D'niról, ezért a Bírák magukra maradtak. A meglevő erőik pedig szétszóródtak más Korokba, így a város megerősítésére nem maradt erejük. A lakosság nyilván tudott róla, hogy Ahlsendar rejtőzködik s minden egyes nappal úgy érezték, hogy közeleg a próféciák beteljesedése.

"Csak a kövek, amelyek alatt elhaladt hallgatták meg sírását és enyhítették a [nő] fájdalmát. Csak az Ív üdvözölte a nagy úr uralkodását, aki vezetni fog minket". Mindenki tudta, hogy Ahlsendar éppen az Ív alatt született. "Egy új ember, a fény embere dönti romba a sötétséget" ami alatt a pentoiakat értették. "Rejtve marad, míg mások űlik meg az ő trónját," ez is nyilvánvaló volt. Míg a nép a Királyra várakozott, a harci kedvük csak növekedett.

Tizenöt héttel apja halála után Ahlsendar belépett a városba, életében először, egy kis csapattal. Közvetlenül az Ív alatt hajózott el a palotához s elég könnyen visszafoglalta a katonáival és karöltve mindazokkal, akik akkor csatlakoztak hozzá, mikor látták a városba belépni. Azonnal "biztonsági zónákat" alakított ki és idővel üzent a pentoknak, hogy tárgyalásokat kíván kezdeni a Mekarr nevű pento harcossal. [1]

Ahlsendar beleegyezett, hogy segít Mekarrnak bátyja leverésében, ha viszonzásul békében visszatérnek hazájukba. Mekarr azzal egyezett bele, hogy Ahlsendar írjon neki egy Kort, ahová visszavonulhat. A szerződést aláírták és Ahlsendar 1326-ban a csapatait átküldte a Pento Korba.

 

Ahlsendar, a Nagy Király képe az ae'gurai múzeumban

 

Így történt, hogy Ahlsendar a Nagy Király Csatájában legyőzte Mekarr bátyját, Timaue-t s ezzel D'ni totális győzelmet aratott. Mekarr átadta a Bírák vezetőit, Ahlsendar pedig még három másikra is rátalált a városban. Mind az ötöt Börtön Korokba küldték (a Könyveket pedig elégették). Többen is halálbüntetést követeltek, de Ahlsendar ezt visszautasította. Néhány héttel később volt a koronázás, amiről azt mondták, hogy "senki sem a volt D'niban, aki ne volna részt rajta. Örömünk olyan hangos volt akár a menydörgés, büszkeségünk oly magas, mint az Ív, amely alatt ő áthajózott..." [2]

Uralkodása alatt Ahlsendar számos profetikus könyvet írt s bátorította az embereket, hogy felejtsék el immár a múlt ködébe süllyedt hazájukat és inkább D'ni jövendőjére összpontosítsanak; arra, hogy Yahvo kedvére tegyenek s hogy jó és helyes döntéseket hozzanak. Életük központjában Yahvo jobb megismerése kell, hogy álljon, állította. Ahlsendar hozta vissza a népet ugyanarra a vagányra, amin Ri'neref uralkodása alatt is voltak.

Élete során rengeteg pletyka terjengett Ahlsendarról és különleges kapcsolódási képességéről. Számos szemtanú állította, hogy nincs szüksége Kapcsoló Könyvekre ahhoz, hogy eljusson egyik helyről a másikra, sokan mások szerint pedig egyazon Kor különböző pontjai között is tudott kapcsolódni. Azonban ezek közül soha nem bizonyítottak egyet sem.

Voltak más, sokkal szelídebb híresztelések is róla, főleg amelyek egy Nemiya nevű prófétanőval való kapcsolatát említik. Úgy tűnik, hogy míg Nemiya igen nagyrabecsülte Ahlsendart, addig ez fordítva nem mondható el. A királynak nyilván nem túl sok ideje jutott a számára s a konzultációk során tanácsait gyakran "bolondosnak" és "gyerekesnek" találta. Emiatt Nemiya csak ritkán volt látható a Nagy Királlyal együtt, inkább csak látszatszerepe volt a ceremóniákon és hasonlókon. Meglepő módon Ahlsendar más prófétákkal is csak ritkán tanácskozott, bár lett volna kik közül válogatnia.

A nagyközönség továbbra is magasztalta és nem tudott róla, hogy Ahlsendar az Írók és Gyógyítók Céhével karöltve egy járvány tervein dolgozott. Elmondásuk szerint egy biológiai fegyveren a jövőben előre nem látható eseményekre. Ami Pentot illeti, a kapcsolat egyes munkatársai tanácsa ellenére továbbra is nyitva volt, mivel Ahlsendar ragaszkodott bizonyos pentoi nyersanyagok folyamatos utánpótlásához.

1466-ban történt, hogy Mekarr a palotába érkezett olyan Könyveken keresztül, amiket a Bíráktól kapott, és megölte Ahlsendar feleségét és két fiát. Ahlsendar maga ölte meg Mekarrt - ahogy a feljegyzések mondják - rettenetes küzdelemben. Két nappal később Ahlsendar elrendelte, hogy eresszék rá a járványt az új Pento Korra. A tanácsadói egyértelműen ellenezték ezt, de ő ragaszkodott a parancsa végrehajtásához.

A járványt szabadjára engedték, bár arról nem szólnak a feljegyzések, hogy miként, s három nappal később Pento egész lakossága halott volt. Sajnos egyesek rájöttek, hogy mi történt és ezért még a haláluk előtt átkapcsolódtak sok másik Korba, és így számos más kultúrát is megfertőztek. A betegség nem fertőzte meg D'nit, bár a Vegyészek Céhe félt tőle, hogy mutáció miatt ez bekövetkezhet.

Mikor a járvány ténye köztudott lett, az emberek a pusztulásért a pentoiakat tették felelőssé, ugyanis nem volt tudomásuk róla, hogy Ahlsendar keze is benne volt a dologban. Minden Könyvet, amihez a pentoiak csak hozzáférhettek, összegyűjtöttek, hogy megsemmisítsék.

Ezután 1500-ban Ahlsendar összehívta az embereket, hogy "elmondja nekik az igazságot". A beszédjében elmondta, hogy ő készíttette a járványt és rendelte el a szabadoneresztését. Beszédje végén azt kérte, hogy zárják be őt a Nagy Király Templomába (amit még Ja'kreen építtetett) a "fertőzött" és mindazon Könyvekkel együtt, amelyek a d'niakat a múltjukhoz fűzték (korábban már prédikálta, hogy a múltat teljesen el kell felejteni). Egy évvel később Ahlsendart bezárták a Templomba és az ajtót lepecsételték; ekkor derült ki, hogy volt értelme a Templomot ilyen méretűre és alakúra építeni, mivel kellett a hely az irdatlan mennyíségű Könyvnek.

Ahlsendar választottja, Solath vette át ideiglenesen D'nit, [4] bár a köznép várta a Nagy Király visszatérését.

A feljegyzések szerint hat hónap elteltével Solath felfedte Ahlsendar utolsó akaratát és nyilvánosan is felolvasta. Ahlsendar "...nem kíván visszatérni..." és "...ok nélkül soha többé nem szabad a Nagy Király Templomának lepecsételt ajtaját megnyitni". Mint mondták, az irat olvasásakor olyan meggyőző volt Solath megdöbbenése, hogy soha senki sem gondolt holmi megtévesztő csalásra. [5]

Számos személyes naplóból és állami feljegyzésből derül ki, hogy a nép nem akart hinni ebben. Solath maga mondta, hogy "...miként hagyhatott itt minket ilyen állapotban..." Sokan kérték a Templom pecsétjének feltörését, állítván, hogy a Nagy Király közvetlen parancsa balgaság. Másrészt az ott bezárt rengeteg fertőzött Könyv miatt "jó ok van rá, hogy ne nyissák fel". [6]

Úgyhogy 1502-ben A Nagy Király Templomát átnevezték a Nagy Király Sírjának s a királyt halottnak nyilvánították. Azonban a legtöbb ember úgy hitte, hogy vissza fog még térni.

[1] Mind két testvér harcolt a Pento feletti uralomért. Mekarr erősen hitt abban, hogy a népe már többi nincs lekötelezve a Bíráknak, míg a testvére Timaue éppen fordítva gondolta.
[2] Idézet a "A Nagy Király"-ból, írta Leshena 1399-ben.
[3] "Nemiya Öröksége", írta Teman 1609-ben
[4] Bár nem fordult elő gyakran, a Király átadhatta a trónt örökösének ideiglenesen is, ha hosszabb időre eltávozott.
[5] Semmi feljegyzés sem utal arra, hogy az írás ne a Nagy Király igazi akarata lett volna. Érdekes, hogy sohasem gondoltak arra, hogy esetleg hamisítvány lehetett volna.
[6] Ahogy azt a Gyógyítók Céhének Nagymestere, Namis mondta a Tanácsban.

Vissza Következő