D'ni társadalma és történelme

 

Shomat története  

 

(A jegyzetfüzet a városi könyvtárban található.)

 

Me'erta története - a 28B könyvből

Fordítás: Nick

Piszkozat

Me'erta uralkodásának 196. évében Jolatha, az anyja bejött a Király hálószobájába. Szerte a városban köztudott volt Me'erta hevessége (vágya) a nők iránt, s ki ne ismerhette volna jobban e gyengeségét, mint a saját anyja. Úgyhogy Jolatha magával hozott egy asszonyt, Ramelt, aki a Fa imádói közé tartozott. Ramel szépsége jólismert volt D'niban, főleg a Fa imádói és a Királyok között. (Nem tudom, miért áll itt a Király szó többes számban - talán az egész palotát vagy történetet is ideértették, nem vagyok biztos benne.)

Úgy történt hát, hogy noha a Király bármit megkaphatott D'niból, Ramelt az ő számára tartotta fönn az anyja, s most felajánlotta fiának a saját terveiért cserébe.

- De hát mik a szándékaid? - kérdezte a Király. - Vagy tán azt hiszed, olyan bolond vagyok, hogy megadnék bármit csupán egy asszonyért cserébe?

- Természetesen nem, fiam. De hát nem tagadhatod le, hogy már évek óta figyelted Ramelt messziről. Beszéltél a tanácsadóiddal és úgy igazgattad az utadat, hogy keresztezd a lányéval. De a mai napig még csak meg sem pillanthattad őt ilyen közelről. A mai napig, amikoris én most elhoztam ide neked. Úgyhogy ne nézz engem olyan bolondnak, hogy elhiggyem, miszerint ez a nő csupán csak egy nő.

- Igazat beszéltél. Csakugyan, ahogy most itt bámulom, sose láttam még hozzá fogható szépséget. Olyan mint egy hibátlan szobor. Ennek ellenére még mindig úgy véled, hogy bármi kívánságodat teljesítenem kéne egy ilyen nőért cserébe?

Jolatha így csalafinta (?), Me'erta pedig türelmetlen (?) volt Ramel miatt. Jolatha pedig minden nap behozta a nőt a Király hálószobájába és felajánlotta cserébe a saját kívánságaiért.

S ahogy múltak az éjszakák, a Király egyre elégedetlenebb lett azokkal, akik már az övéi voltak. Rosszindulatú volt azokkal, akik a hálószobájába jöttek, mert egyik asszony sem ért fel a Ramel nevű asszonnyal, akit az anyja szántszándékkal nem engedett hozzá. Végül nem tudott tovább ellenállni az anyja érvelésének.

S amikor Jolatha bejött a hálószobájába a Ramel nevű asszonnyal, a Király így szólt:

- Ez az asszony felborította az életemet. Hozzá hasonló egyetlen Koromban sem található, s te éjszaka éjszaka után ide hozod őt ebbe a szobába. Őmellette elfakul azoknak a szépsége, kiket korábban találtam, s többé már nem lelek örömet bennük. Ezért már semmi sem elégíthet ki, nem lehetek kielégítve, míg ez az asszony nem lesz az enyém. Mit kérsz hát tőlem? A szavamat adom, hogy bármi kérésedet teljesítem.

- Rendben van, fiam. Holnap majd beszélünk róla.

S Jolatha a Ramel nevű asszonyt, aki a Fa imádói közé tartozott, a fiának adta. S attól a naptól fogva Ramel Me'rtáé volt.

A következő nap hajnalán Jolatha odajött a még alvó Királyhoz és elmondta a kívánságát.

- Az Írók Céhének már réges rég meg vannak a szabályai, kötöttségei s ősi eskűje. De észrevetted-e fiam, hogy ezek a szavak már elavultak és többé nem szolgálják népünk érdekeit? Ri'neref a felelős mindezért, ami már olyan, akár egy gallér (?) a nyakunk körül, egyre szorosabbá válik s már gátol a haladásunkban. Itt az idő, hogy megszabaduljunk tőle.

Me'erta zavarba jött.

- De hát ezzel senki sem fog egyetérteni. Az eskű olyan, akár egy kő, nem lehet megváltoztatni, soha sem is tették. S te most nem csak arra kérsz, hogy változtassam meg az eskűt, de mondjak is ellent az abban foglaltaknak?

Jolatha dühös lett.

- Ennyire bolond vagy? Azt hiszed, hogy lehetetlent kérek tőled? Csak egyetlen dolgot kell megváltoztatni. Egy dolgot, s az a szabadságot adja nekünk. Tudjuk jól, hogy D'ni az, ahonnan a Művészet származik s nem Yahvo adománya. Ezért, mivel így igaz, mi határozhatjuk meg a Művészet szabályait és nem valamiféle ősi vallási irományok.

- Ezt szentségtörésnek fogják tekinteni - válaszolta a Király. - De úgy teszek, ahogy mondtad.

Így hát Me'erta Király ravaszul megválasztott szavakkal szólt az Írók Céhéhez. Az érvei erősek s az anyjától valók voltak, ő adta azokat a fia szájába. S nagyon igyekezett a Király, hiszen nem volt mellette más asszony Ramelen kívül, s őt ugyancsak kedvelte.

Bár a Király éles szavai sokakat könnyen meggyőztek az Írók Céhében, volt valaki, akit nem: Tremal Nagymester éveinek száma nagy volt, bölcsessége még ennél is nagyobb. Döntése sziklaszilárd volt (a szó itt egy bizonyos fajta követ jelent, a legkeményebbet és szilárdabbat) s ettől nem lehetett eltéríteni.

- Sohasem fogjuk megváltoztatni az Ailesh által írt eskűt. Sohasem fogjuk megváltoztatni azt, ahogy már nemzedékek óta beszélünk. Sohasem fogjuk megengedni, hogy réseket nyissanak a Céhünk falain. Mert Terahnee az, amit keresel. Hát nem éppen Terahnee miatt vagyunk mi itt?

Három napig állt ellen Tremal a Király szavainak. Három napon át tért vissza a Király a palotájába s kapott újabb szavakat az anyjától. Három napon át égett a Tremal elleni harag Jolathában, s egyre csak fokozódott.

A Királyt a negyedik napon már nem üdvözölték a Céhben, s ekkor történt, hogy Tremal Nagymestert felakasztva találták egy fán, a testét vér borította. A Király elszomorodott, mikor meghallotta a hírt, mivel a szívében nem volt keserűség Treval iránt. De Jolatha örvendezett a hír hallatán és megparancsolta a Királynak, hogy változtattassa meg az Írók Céhének esküjét az ő céljainak megfelelően.

De Tremal halála bátorságot lehelt a Céhbe és egyhangúlag elítélték a gonosz tettet, ami elvette Nagymesterük életét és ünnepélyesen megfogadták, hogy a Céh esküjét sohasem fogják megváltoztatni s ez többé nem lehet vita tárgya.

Jolatha így más tervek kiötlésére kényszerült, mivel tudta, hogy a céhtagok ilyen kemény elhatározását (ugyanaz a kemény kőre utaló szó) nem tudná megváltoztatni.

Me'erta Király ezután Ramellel élt s bárkivel elégedett volt, aki meglátogatta a szobájában. Bár örömmel teli életet élt ezután, Jolatha gonoszságot hintett szét és a város továbbra is gyengélkedett.

 

Talán már kész annyira, hogy Dr. Watson is láthassa.