Myst III - Exile naplói, beszédei magyarul

Saavedro monológjai

Mikor először kapcsolódsz J'naninra

Atrus, te vagy az? Ilyen hamar eljöttél, hogy megmentsd a könyvedet?

Nem, öreg barátom, még nem...

J'nanin, a nagy kivetítő az obszervatóriumban
Atrus: Fiaim. Megígértem nektek, hogy megtanítom a Koroim titkait. Ez a világ az első lépés az utazásotok során. Kutassátok át a szigetet és találni fogtok három Kapcsolókönyvet. Mindegyik egy-egy Korba vezet, ahol...

Saavedro: Helló Atrus. Rég láttuk egymást. Sajnos nem lehetek itt, hogy személyesen is üdvözöljelek, de nem lenne okos dolog főleg azután, hogy mennyi ideig itt ragadtam. Itt ezekben a tanítókorokban, két sóvár kisfiú csapdájában. A te fiaid voltak, Sirrus és Achenar. Persze már nem is olyan kicsik és nem is olyan ártatlanok. Sokat gondolkoztam az ártatlanságról az utóbbi néhány évben, hogy mi történik akkor, ha elveszítjük?

Aggódsz Releeshan miatt? Nálam van. Aggódsz a barátokért, rokonokért, az emberekért, akiket nem kaphatsz vissza? Tudom jól, hogy érzel. De... ha tenni is szeretnél valamit, akkor ki kell nyitnod ezt a kis eszközt. Van viszont egy probléma. Megváltoztattam a három szimbólumot, ami kell hozzá. Úgyhogy ha vissza akarod szerezni Releeshant, akkor végig kell csinálnod a saját leckéidet. Találd meg a járom jelképet, Atrus, azonban ne várass a végtelenségig.

A kis kivetítők beszédei a Korokban
(A beszédek mindig ilyen sorrendben hangzanak el, függetlenül, hogy milyen sorrendben látogatod meg Edannát, Voltát és Amateriát)

Első

Mi a probléma, Atrus, nem emlékszel, hogy működnek a dolgok? Pedig olyan jól elmagyaráztad, mikor először beszéltünk róla Narayanon: "Azt akarom, hogy Sirrus és Achenar mindent megtanuljanak, amit csak lehet, Saavedro. Először Amaterián, Edannán és Voltán, végül Narayanon. Ha a fiaim eljönnek a te népedhez, azt akarom, hogy működés közben lássák a narayani hagyományokat, hogy miként tart a civilizáció egyensúlyban egy Kort." Tudod, hogy mit tettek, mikor végül megérkeztek hozzánk? Te sose jöttél vissza. Miután vége lett a leckéknek, elvitted a fiaidat és sose jöttél vissza.
Második
Húsz év, Atrus. Húsz hosszú év egyedül. Egy cölöphöz kötöztek. Előttem égették el a Mystre vezető könyvüket. Mindenemet, amim csak volt, elvették! A feleségemet! A két apró lányomat! Aztán, miután végül visszatértem Narayanra és láttam, hogy...

Jobb lett volna, ha meghalok.

Harmadik
Ma reggel, amikor felébredtem, nem tudtam magam elé képzelni Tamra arcát - a kis ráncot a szája sarkában, ami lefelé görbíti a száját, mikor mosolyog, a szempillái pislogását... Annyira próbáltam felidézni őt a fejemben, lerajzolni egy papírra, mintha ez visszahozhatná...

Nem tudtam.

Atrus, én nem te vagyok.

A szimbólumok leképzésekor hallható beszédek az óriásagyarban, az obszervatóriumban
(A beszédek mindig ilyen sorrendben hangzanak el, függetlenül, hogy milyen sorrendben használod a szimbólumokat)

Első

Nem is olyan könnyű, Atrus, úgye? Szaladgálsz itt mint egér a labirintusban valami jelet keresve, hogy megmenthesd a világodat? Hol itt van, hol ott van, hol nem találod a helyét? Sirrus és Achenar nom sokat törődött Narayan megmentésével. Mindegyre csak az instabilitás kijavításáról beszéltek, a Kor újraírásáról, amivel szabaddá válhat az életünk. Ezzel csak elkendőzni akarták az igazságot, ami miatt ide érkeztek. De elhittük a hazugságaikat, Atrus, úgyhogy elhagytuk a hagyományainkat és elfelejtettük, hogy éppen azok a hagyományok tartották Narayant életben. S mikor az utolsó fa is haldokolni kezdett, követtem őket ide és elmondtam, hogy mit kellene tenniük, de ők csak nevettek. Azt mondták, hogy sose fogják Narayant kijavítani. Azt mondták, már mindent elvettek, amit érdemes volt megtartani. Úgyhogy kedves öreg Atrus barátom, ide hoztalak erre ahelyre, itt kezdődik a tanlecke. Találd meg még a két hátra levő jelképet, aztán gyere Narayanra és nézd meg, hogy mit tettek a fiaid.
Második
Hát ezt vártad Atrus, amikor követtél ide, remélted, hogy visszaszerzed Releeshant? Ezt az osztálytermet vártad? Elolvastam a naplódat, tudod-e. Tomahnán, miután megtaláltam az otthagyott kapcsolókönyvedet odakint az obszervatórium mellett. Mindent elolvastam D'niról. Ahogy elindítotted ismét a világukat. Csakugyan képes vagy erre, Atrus? Mindazok után ami Narayanon történt, el tudod indítani azt a világot is megint? Nem hiszem. Túl sok vér tapad a kezeinkhez, túl sok a kísértet ott. Ezt egy tollvonással biztos nem tudod megváltoztatni. Még egy jelkép, Atrus. Narayan vár rád.

Jobb lett volna, ha meghalok.

Harmadik
Atrus:
Jól csináltátok, fiaim, de még egy feladat hátra van. A kapcsoló könyv, amit itt láttok, egy Narayan nevű Korba visz. Ez egy nagyon érzékeny Kor. A civilizáció a világ kiegyensúlyozatlanságára mintegy válaszképpen született. Egyúttal ez az első lakott Kor, amibe egyedül küldelek titeket, de ne féljetek. Az ott megszerezhető tudás útmutatásul fog szolgálni. Használjátok és tekintsetek mindent meg, amivel csak Narayan szolgálhat.

Mikor először kapcsolódsz Narayanra
(Hozzád:)

Micsoda? Te nem vagy... Hol van Atrus? Figyelj, tudom, hogy itt van... Nálam van a könyve, de hol van ő? Nem jött. Elvettem tőle Releeshant és erre téged küld maga helyett.

(Magának:)

Te idióta! Azt gondoltad, hogy ez működni fog. Azt gondoltad, hogy ráveheted, hogy idejöjjön és tegye rendbe a dolgokat. Miért? Miért írná át Narayant? Az üzenetek miatt? A festmények miatt? Nézz a világodra! Nézd mi maradt belőle! Mikor fog már bemenni abba a makacs koponyádba, hogy te nem érdekled őt?! Senki sem élhet odakint.

(Hozzád:)

Tudod, hogy most ittragadtunk? A J'naninra visszavivő kapcsolókönyv odalett. Ott maradt, mikor elkapcsolódtam Atrus dolgozószobájából. Ami pedig Narayant illeti, nézz körül. Ez a szoba az egyetlen idevezető út, s Atrus valamiféle pajzsot vont köréje, amin én sohasem bírtam áttörni. Az elmúlt évek alatt egyszer sem. Úgyhogy ugyanúgy ittragadtál, mint én magam. Legalábbis addig, amíg ki nem nyitom ezt a könyvet. Akkor aztán megmutatom Atrusnak, hogy milyen az, amikor valaki láthatja a barátait és rokonait meghalni.

Ha találsz egy kivezetőutat innen, azt ajánlom, nagyon fontold meg, hogy használod-e, mert egy dolgot tudok a kapcsolókönyvekről: az ajtót, amit nyitnak, nem csukják be mögötted.

Miután kikapcsoltad a külső pajzsot
(Savedro lerohan a lépcsőn és kinéz a Rácsgyökerek között Narayanra)

Istenem...ó istenem.

(Hozzád fordul)

Akkor hát élnek? De hát hogy...

(Átnéz a válad fölött)

A negyedik jelkép!

(Lenéz a Releeshan Könyvre, többször ki-be kapcsolja a pajzsokat, míg rájön, hogy egymaga nem tud kimenni Narayanra)

Reménnyel tölt el, hogy aztán el is vegye.

(Kinyitja a belső pajzsot és hozzád fordul)

Figyelj, még itt van nálam, amit szeretne. Ami miatt ideküldött téged, hogy vidd vissza neki. Releeshan. Várj, amíg kiérek a gondolához, aztán váltsd át a pajzsokat, hogy a külső kinyiljon. Viszonzásul megkapod Releeshant.

(A pajzsok közé megy)

Rajta!

Vissza