Myst III - Exile naplói, beszédei magyarul

Atrus végszavai

Szomorú befejezés

Ahogy ismét kézbe veszem az íráshoz a tollamat, szomorúság önt el. Igaz ugyan, hogy Releeshant épen visszakaptam, de nem térhetek ki visszakerülésének körülményei elől. Bármit is tennék, az már nem változtatná meg a múltat. A döntéseim okozta gyötrelem most már mindörökké kísérni fog. De ha én álltam volna szemben Saavedróval? Ha láttam volna azt az életet, amit a fiaim érzéketlenül szétromboltak, akkor vajon én otthagytam-e volna minden remény nélkül? Vajon feláldoztam-e volna az álmait, hogy megvalósíthassam az enyéimet?

 


 

Jó befejezés

Örvendezhetek hát, Releeshant épen visszakaptam. A Kor, amit az új kezdethez szántam, tovább él. Biztos vagyok benne, hogy immár nem fenyegeti több veszély. Ahogy itt ülök és ezeket a sorokat írom a naplómba, csak örülhetek, hogy tudom, Narayan is biztonságban van. Múltjának titkai megoldódtak és a régi igazságtalanságok helyre lettek hozva. Tudom jól, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni. Nem is írhatjuk át, hogy csökkentsük a kínjainkat. A legjobb remény számunkra, ha folytatjuk a tanulást, csak a jót tartjuk meg a múltunkból és haladunk tovább előre. Így együtt fényesebb jövőt építhetünk.

Vissza