Myst könyvei, naplói, beszédei magyarul

Vissza Következő

Selenia Kora

Egy jó ideje már legfeljebb csak a körülöttem levő csendet hallgathatom, s azt hiszem, ezt nagyon is élvezem. Valami ok miatt azonban úgy érzem, hogy ez a Kor egyáltalán nem lát szívesen. De hát hogy is lehetnék alkalmatlankodó egy olyan Korban, aminek nincsenek lakói? Nyilván csak a képzeletemben érzem így.

Ez a világ nagyon gyönyörű. (Azt hiszem, nem volt még rá alkalmam, hogy egy Korról azt írjam a naplómba: borzasztó és undorító.) A füves dombról, ahol állok, zöldellő mezőket és néhány elszórt erdőt látok magam alatt. Egy elég nagy tó terpeszkedik el nem messze innét, ahol állok, kék vize még tisztán idelátszik. A levegő friss, az égen fehér felhők tündökölnek. Tökéletesen lélegzetelállító, s mégis megint itt van ez a furcsa érzés. Talán az észak felől fújó forró szél teszi, forróbb, mint vártam, szinte perzseli a bőrömet, s elég kellemetlenül érzem magamat, mikor újfent és újfent nekifog fújni. Az éjszaka a küszöbön van, a naplemente nagyon látványos. A nyugati látóhatár narancsszínű és vörhenyes fényben fürdik... Megjött az éjszaka, de a horizont a naplemente után is még hosszasan izzik vörösen. A horizont sötétlő vöröse lassan beleolvad a fekete éjszakába. Megint elővesz a furcsa érzés, s kezdem azt hinni, hogy forrása nem csupán a képzeletem szüleménye. De most aludnom kell, erőt kell gyűjtenem a holnapi felfedező útra...

Haza kellett térnem egy előre nem látott természeti csapás miatt, borzasztóbb, mint amivel valaha is találkoztam. A talaj rettenetes rázkódása ébresztett fel, minden irányban robbanások. Hatalmas tűzgolyók hulltak az égből, s az életemet féltve azonnal elhagytam a Kort. Emlékeznem kell rá, hogy hozzak magammal egy másik Myst kapcsolókönyvet, ha majd visszatérek, arra az esetre, ha az ottani megsemmisült vagy megsérült volna...

Egy egész más világra érkeztem vissza, mit amit három hónappal ezelőtt itt hagytam. Kiégett sivár földdé változott, csak a hatalmas kráterek törték meg a táj egyhangúságát. Érdekes, hogy a kis füves domb, amelyen az első éjszakámat töltöttem itt, változatlanul pontosan ugyanolyan. Nyilvánvaló, hogy a meteorok elkerülték ezt a területet, egy kis oázist hagyva a szörnyű kietlenség közepén. A forró szél, amire jól emlékeztem, kellemes szellővé enyhült, ez legalább pozitív változás. Félek, hogy az egyetlen pozitív változás.

A nagyszerű tó, amit első látogatásomkor láttam, teljesen kiszáradt. Viszont született egy másik tó, ami jóval nagyobbnak néz ki. Körkörös alakja és a közepéből felnyúló sziklák miatt nyilván egy meteorbecsapódás alakította ki. A világ többi része pusztaságnak tűnik, de azért ezt az állításomat még felül kell vizsgálnom. Ez a világ a szemnek ugyan nem sok látnivalóval szolgál, de a fülnek annál több meglepetéssel. Mindenféle hangok teszik próbára a fülemet, néhánynak meg is találtam a forrását. Úgy tűnik (miként Catherine mondja), hogy én mindenben megtalálom a szépet...

A következő éjjel szörnyű sivításra ébredtem. Ömlött rólam az izzadság s a hőség olyannyira erős volt, hogy a fejemet azonnal a legközelebbi patakba dugtam, hogy lehűljön. Visszatért a forró szél, s egyúttal valami földalatti dübörgés is. Vörös lángok csaptak fel a földből, arrafelé indultam, hogy szemrevételezzem. A talaj azonban hirtelen hasadozni kezdett és egy hatalmas repedés nyílt meg. A repedés egyre tágult, a végén már túl széles lett ahhoz, hogy átugorjam. Aztán lecsendesedett a felfordulás, csak tompa morajlást hagyott maga után. Elhatároztam, hogy a hasadást a javamra fordítom. Talán megcsapolhatom a hasadékból áradó hőenergiát...

Bár a hasadék össze-vissza szabdalta a felszínt, egy egészen új felfedezésre váró világot tárt fel. El tudtam érni egy barlangot, amely a hasadékból nyílt, s bár kellemetlenül meleg volt, felfedezőútra indulhattam a bolygó kérgébe. Egy hatalmas földalatti alagútrendszerre bukkantam, amelynek a feltárása és feltérképezése éveket vehet igénybe. Kell azonban találnom valami biztonságosabb utat a föld mélyébe, mintsem a hasadék fala mentén leszállni.

Ez Kor még fejlődő állapotban van, úgyhogy egy időre itt kell hagyjam, s majd meg­látom vissza­tértemkor, hogy mennyit változott. Sirrust és Achenart is ellen­őriznem kell, hogy jól mennek-e a dolgok. Ha visszatérek, remélhetőleg magammal hozhatom a földalatti feltáráshoz szükséges felszerelést is...

A nyersanyagok bősége láttán egészen elcsodálkoztam. Néhány komplikáltabb beren­dezésemmel tértem vissza, amelyekről tudtam, hogy szükség lesz rájuk. Gondoltam, hogy némi alapanyagért megint el kell majd mennem, de úgy tűnik, hogy mindent megtalálok itt, amire szükségem lesz. Vas természetesen bőven akad, de találtam termés titánt is. Egyre izgatottabban várom, hogy munkához láthassak. Mindent elrendeztem, holnap belevághatok. Az összes nyersanyag a rendelkezésemre áll; azt hiszem, minden, amit ehhez a Korhoz szeretnék hozzátenni, egy év alatt elvégezhető. Nagyon szeretem a kézimunkát, legyen az írás vagy építkezés...

Ma hozzáfogok a hídhoz, bár...

 

    ...a mágneses tengely jól működik és úgy döntöttem...

 

három méter támasz nem elég a gerendáknak, bár....

 

meglepően erős....

 

az egyik legértékesebb találmányom. Nagyon...

 

sose gondoltam volna, hogy ez így össze...

 

Kétlem...

 

...tizennégy talán jobb lett volna, mint nyolc...

 

...tökéletesen kimerültem. Nagyon boldog vagyok, hogy végre befejeztem...

 

...holnap.

 

Holnap elmegyek és idehozom Sirrust és Achenart. Egyedül hagytam őket Channelwoodon. Gondolom, minden tetszeni fog nekik, ami itt van. Úgy tűnik. hogy a Kor stabilizálódott. Nyilván a vékony földkéregbe csapódó meteorok idézték elő az időleges vulkáni aktivitást. Egyre kevesebb a rengés...

Most vettem csak észre, hogy a naplóm nagy része különös módon elhalványult, éppen a legutolsó tizennyolc hónapban írtak. Szerencsére a műszaki feljegyzéseim nagy részét átmásoltam egy másik naplóba. Még egy csomó rejtélyét nem értem ennek a világnak, de bízom benne, hogy idővel találok rájuk logikus magyarázatot. Olyan érzésem van, hogy kérdéseim nagy részére egy másik Korban találom meg a feleletet, ahová rövidesen eljutok. Most azonban egyszerűen el kell fogadnom e világ rejtélyeit, a. teljesítményemre pedig büszke lehetek.

Vissza         Következő