Riven könyvei, naplói, beszédei magyarul

Végjátékok

Rossz végjáték 1.
(Ha Atrusnak Gehn elfogása és Catherine megmentése nélkül jelzel)

Atrus: Nincs sok időnk. Hol van Catherine?
Atrus (elveszi és megnézi a könyvet): A Könyv üres!
(Gehn megjelenik)
Atrus: Nem értem.
Gehn: Sohasem értetted!
Atrus: Apám!
Gehn: Apám?! Már nem vagyok az apád, mivel többé már nem vagy a fiam.
(Gehn lelövi Atrust és elveszi tőle az igazi Kapcsolókönyvet.)
Gehn: Nem tudom, hogy mik is voltak a szándékaid, mindenesetre köszönöm neked. Végre szabad vagyok.
(Gehn elmegy és int Chonak, hogy lőjjön le. Minden elsötétedik. Szomorú zene.)

Rossz végjáték 2.
(Ez történik, ha Gehnt elfogtad, de Catherine-t nem szabadítottad ki)

Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Hol van Catherine?
Atrus (elveszi a csapdakönyvet és megnézi): Nem értem. Elfogtad Gehnt, de miért jeleztél nekem? Már nincs időnk, a Kor kezd összeroskadni. Vissza kell mennem, mielőtt még túl késő lesz.
Atrus (előveszi a kapcsolókönyvet és a csillagrés fölé tartja): A te utad nyitva áll. Szabadon hazatérhetsz. isten veled, barátom.
(Atrus kapcsolódik, a könyv a résbe hull. Te is a résbe hullsz, zene)
Atrus: Mennyi munka. Gehnt végül is legyőztük, de micsoda áron. Riven lakóinak meg kell próbálnia kitartani a haldokló világon, én meg arra ítéltettem, hogy immár hiábavalóan próbáljam Riven végzetes sebeit ápolni. Sohasem fogom megtudni Catherine sorsát.

Jó végjáték
(Ez történik, ha Gehnt elfogtad és Catherine-t is kiszabadítottad)

Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Hol van Catherine?, Hol a Könyv? Nem...
Catherine (megjelenik): Atrus!
Catherine (Atrushoz szalad, ölelkezés, odaadja a csapdakönyvet, aztán hozzád lép): A falusiak biztonságban vannak a lázadók Korában. Köszönöm neked.
Atrus: Ahogy én is. Jobban elrendezted a dolgokat, mint ahogy reméltem. Visszadtad nekem magát az életet. Most már mindannyiunk számára nyitva áll az út hazafelé.
Atrus (előveszi az igazi Kapcsolókönyvet, Catherine-hez tartja, aki elkapcsolódik): Itt most elválnak az útjaink. Talán találkozunk még a jövőben. Tudod, hogy merre találhatsz meg.
Atrus (a rés fölé tartja a könyvet): Viszontlátásra, barátom.
(Atrus kapcsolódik, a könyv a résbe hull. Te is a résbe hullsz, zene)
Atrus: Most már értem. Kezdet és vég egyaránt a Résben van, a riveni Csillagrés fal és híd egyszerre. S bár nem értem, miként lehetséges, de a csillagoknak ugyanaz az áramlata, amely az én Myst Könyvemet arra érdemes kezekbe juttatta, most biztos útként szolgál az én barátomnak. Riven Kora mindörökre bezáródott, de a riveni emberek szabadok, én pedig végre megpihenhetek – s egyúttal megvilágosodott bennem, hogy a Könyvekben, A Korokban, az Életben a Véget igazából sohasem lehet megírni.

Vissza