Végjátékok
Rossz végjáték 1.
(Ha Atrusnak Gehn elfogása és Catherine megmentése nélkül jelzel)
Atrus: Nincs sok időnk. Hol van Cathe‑rine?
Atrus (elveszi és megnézi a könyvet): A Könyv üres!
(Gehn megjelenik)
Atrus: Nem értem.
Gehn: Sohasem értetted!
Atrus: Apám!
Gehn: Apám?! Már nem vagyok az apád, mivel többé már nem vagy a fiam.
(Gehn lelövi Atrust és elveszi tőle az igazi Kapcsolókönyvet.)
Gehn: Nem tudom, hogy mik is voltak a szándékai, mindenesetre köszönöm. Végre szabad vagyok.
(Gehn elmegy és int Chonak, hogy lőjjön le. Minden elsötétedik. Szomorú zene.)
Rossz végjáték 2.
(Ez történik, ha Gehnt elfogtad, de Catherine‑t nem szabadítottad ki)
Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Hol van Catherine?
Atrus (elveszi a csapdakönyvet és megnézi): Nem értem. Gehnt elfogtad, de miért jeleztél nekem? Már nincs időnk, a Kor kezd összeroskadni. Vissza kell mennem, mielőtt még túl késő lesz.
Atrus (előveszi a kapcsolókönyvet és a csillagrés fölé tartja): A te utad nyitva áll. Szabadon hazatérhetsz. Isten veled, barátom.
(Atrus kapcsolódik, a könyv a résbe hull. Te is a résbe hullsz, zene)
Atrus: Mennyi munka. Gehnt végül is sikerült legyőzni, de micsoda áron. Riven lakóinak meg kell próbálnia kitartani a haldokló világban, én meg arra ítéltettem, hogy immár hiábavalóan próbáljam Riven végzetes sebeit ápolni. Sohasem fogom megtudni Catherine sorsát.
Jó végjáték
(Ez történik, ha Gehnt elfogtad és Catherine‑t is kiszabadítottad)
Atrus (megjelenik és hozzád rohan): Hol van Catherine? Hol van a Könyv? Nem...
Catherine (megjelenik): Atrus!
Catherine (Atrushoz szalad, ölelkezés, odaadja a csapdakönyvet, aztán hozzád lép): A falusiak biztonságban vannak a Lázadók Korában. Köszönöm neked.
Atrus: Ahogy én is. Jobban elrendezted a dolgokat, mint ahogy reméltem. Az életemet adtad vissza nekem. Most már mindannyiunk számára nyitva áll az út hazafelé.
Atrus (előveszi az igazi Kapcsolókönyvet, Catherine-hez tartja, aki elkapcsolódik): Itt most elválnak az útjaink. Talán egy napon ismét találkozunk. Tudod, hogy merre találhatsz meg.
Atrus (a rés fölé tartja a könyvet): Viszontlátásra, barátom.
(Atrus kapcsolódik, a könyv a résbe hull. Te is a résbe hullsz, zene)
Atrus: Most már értem. A kezdet és a vég egyaránt a Résben van, a riveni Csillagrés fal és híd egyszerre. S bár nem értem, miként lehetséges, de a csillagoknak ugyanaz az áramlata, amely az én Myst Könyvemet is arra érdemes kezekbe juttatta, most biztos útként szolgál az én barátomnak. Riven Kora mindörökre bezáródott, de a riveni emberek szabadok, én pedig végre megpihenhetek – s egyúttal megvilágosodott bennem, hogy a Könyvekben, a Korokban, az Életben a végszót igazából sohasem lehet megírni.