Uru fontosabb füzetei, naplói, beszédei magyarul

 

A Látnok naplója  

 

(A napló Relton található, a jobboldali alsó könyvespolcon)

 

Életem hatszázhuszonötödik hónapjában a Ces csillagot bámultam odafent a Windring Kor egén. És mikor megszülettem, a csillag fényesedni kezdett míg ragyogóbb nem lett a gyűrűknél is. És hirtelen fényével nappallá változtatta az éjszakát is. És akkor megláttam a Teremtő tüzét. És akkor szólt hozzám. És aztán a Teremtő tüze elhagyott engemet, és én csak a sötétséget láttam, mert a szemem vakká lett. De az Ő szavai itt maradtak...

"Várnod kell egy ideig. Aztán idővel majd többet látsz. És megkapod a jeleket - jeleit azoknak, amik léteznek és jeleit azoknak, amik majd leendnek. És rajtad keresztül megérkezik majd a nagy bölcsesség is, úgyhogy kik utánad érkeznek tudni fogják már, hogy én vagyok a Teremtő."

"Meg fogod látni az építők jeleit. Mert az építők nagy dolgokat tesznek majd D'niban. És D'ni nőni és virágozni fog. De átok van ezen a jóléten. Ezért átok van az építők jelén."

"Meg fogod látni a pusztítók jeleit. Mert a pusztítók semmit sem tesznek D'niért. És D'ni meg fog halni. De áldás lesz ez a halál. Ezért áldás van a pusztítók jelén."

"Meg fogod látni a gazda jelét. Mert a gazda látni fogja az elpusztult fát, s látni fogja az új hajtásokat, s megmetszi azokat. A gazda növeszti az új D'nit. Ezért áldás van a gazda jelén."

És így egy napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor még négy napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor húsz további napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor száz további napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor hatszáz további napig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak.

És akkor kiáltottam a Teremtőnek. "Hány napig akarod még, hogy figyeljek és várakozzak, mert fogytán az erőm?" És a Teremtő válaszolt. "Még figyelned kell és várnod, mert te vagy a látnok."

És akkor egy hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor még négy hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor húsz további hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor száz további hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak. És akkor hatszáz további hónapig figyeltem és vártam a jelekre. De nem voltak.

És eltelt rengeteg év, s bár gyenge voltam, de még egyre figyeltem.

S azon a végső napon, születésem idején, ahogy ott várakoztam Rolep barlangja közelében, szél fújt végig a barlangon s visszaadta a látásomat. S az első, mit megláttam, Rolep lépcsői voltak. És a lépcsőn felmenvén kinéztem s láttam D'ni nagy fáját, s zokogni kezdtem. És ekkor szavát hallatta a Teremtő...

"Íme megláttál engem és én most megáldalak téged. Ma visszadtam neked a látásodat s holnap gazdagodni fogsz. Bölcsességet adok neked, de visszatartalak a hivalkodástól. A bölcsességet, mit neked adok, nem fogod megérteni, az csak a követőidnek szól. Légy alázatos és vesd papírra a bölcsességeket, miket felfedek előtted."

És akkor a Teremtő az első napon öt sornyi bölcsességet adott nekem. És az öt sort öt könyvben leírtam - mindegyik könyvben egyet-egyet. És a második napon a Teremtő öt újabb sor bölcsességet adott nekem. És ezek lettek minden könyvek második sorai.

Százhuszonöt napon keresztül minden egyes nap öt sor bölcsességet adott nekem a Teremtő. És azok hozzátevődtek a könyvekhez.

És aztán megpihentem.

És így történt miként adta volt nekem a szavakat a Teremtő. De nem tudom, hogy ezek a már elmúltak jelei, vagy azok jelei, amik majd leendnek. És így leírván ezeket a sorokat az utánam jövők megismerhetik majd a Teremtő bölcsességét.