Uru fontosabb füzetei, naplói, beszédei magyarul

 

Simpson jelentése a Szentélyről  

 

(Ez a füzet a Látnok Szentélyében található)

 

Analízis

Szerző: Simpson (hangfelvétel átirat)

Kor: A Látnok szentélye

Idő: 2002.10.7 & 2003.04.19 - két út

 

Nos, hol is kezdjük. A terem maga az első pillantásra tulajdonképpen eléggé egyszerű, nem sok minden van benne. Legalábbis az átlagos kutató számára. Valójában sokkal több minden van itt, mint amit a szem megláthat. Sokkal több, már ami a történelmet illeti. Szinte mindent eláraszt. Szerencsére én már átrágtam magamat rajta (és a ti szerencsétekre is, én jobb vagyok, mint a szokványos kutatóitok).

Hogy ne vágjak a saját szavamba. Kerek helység egy csomó ajtóval minden irányban. Egy nagy lépcső, ami talán megerősítést igényel, vezet fel a felső szintre. Hát, ezzel az egésszel itt nemsokra jutunk némi történelem meg a helyhez kapcsolódó mende-mondák nélkül. Úgyhogy itt kezdeném.

Lefordítottam már egy s mást és Watsonnal is beszéltem, nagyszerű egy dolog ez itt.

Tehát az erkélyről látszó fa. (Már kicsit körbejártam a helyet.) Nem látszik jól, túl sötét, de egy régi fának néz ki, nem tudom biztosan, mikor készíthették, de bizonyos stílusjegyek meg az építőanyag a korai 2000-es éveket sugallja, jóval azelőtt, hogy a Látnok nevű alak megjelent. Magát a helyet a Látnok kedvéért készítették, újították fel, és neki szentelték, még a késői 4000-es évektől kezdve egészen D'ni Bukásáig.

A Látnok a 4000-es évek közepe táján élt, életének nagy részét visszavonultan töltötte titkos Korokban. Írt egy könyvet Szavak címmel – látnoki munka. Nostredamus típusú fickó. Bár első pillantásra a próféciái nem túl jól egyeznek a valósággal, különféle események miatt - ezekről megkérdezhetsz valaki mást is, ha érdekelnének - a fickó egyre népszerűbb lett, aztán megfeledkeztek róla, aztán megint népszerű lett. Tudjátok, hogy megy ez. Mindig volt egy csoport szilárd követője, de az össznépség váltakozó volt, gondolom, attól függően, hogy milyen pontosnak is tekintették a vízióit. Az idők folyamán a könyveit nagy példányszámban adták ki, sokat találtunk belőlük.

Ahogy említettem, a fát (ahová még most sem tudom, miként lehet eljutni) még jóval a Látnok előtt építették. Senki sem tudja a DRC-nél, hogy mivégett – a leginkább még arra szavaznak, hogy a fát hajdanán mint D'ni jelképét építhették, mikor ideköltöztek: az új fa. Kétségtelenül voltak dolgaik a fákkal.

Szóval a Látnok megjön és próféciákat ír, amik végül eléggé népszerűek lesznek, és elég sokat foglalkoznak a fával (mint ahogy a legtöbb D'ni jövendölés is), s egy ismeretlen valaki megépíti ezt a helyet, a fókuszban a fával. Úgy néz ki, mintha ez a hely a felső osztályok találkozó helye, klubja vagy valami hasonló lett volna. Az intellektuellek jártak ide eldiskurálni filozófiáról, napi politikáról, bár mindig szenteltek figyelmet a Látnoknak és gondolatainak, ideáinak is.

Ez a "szentély" vagy bárhogyan is nevezzük sikeresen működött a tulajdonosváltások ellenére is, ami úgy tűnik, gyakran megesett – változott, akár csak az emberek filozófiai és vallásos nézetei is. Mindaddig, amíg meg nem jelent Kadish, igen, a mi jó öreg Kadish barátunk, ekkor a dolgok rosszabbra fordultak. Sajnos éppen a Bukás előtt. Most veszem csak észre, hogy már percek óta itt állok és nem haladok. Itt állok egy épületben anélkül, hogy haladnék. Hiába, a történelem szeretete.

Hát akkor térjünk vissza. Kis apró boltozatos fülkék. Nem is lenne rossz egy szivarral... Oké, Kadish és a Bukás.

Kadish volt az utolsó tulajdonos és úgy nézem, némi felújításokat is csinált. Itt kezd a történelem és jelen érdekesen kapcsolódni.

A Látnok elég sokat beszélt a Szavakban valakiről, akit Gazdának nevezett. A Gazdáról egy csomó mindent jövendőlt, s ezeknek láthatólag számos értelmezése volt: egyesek alig láttak többet benne egy nagy Lordnál vagy Királynál, míg mások valamiféle szuperembernek, csodatévőnek, istenszerűnek tartották... aki legyőzi az időt, a teret, a dimenziókat meg mindent. A Gazdáról annyi vélemény volt, amennyit csak akarunk.

A lényeges az egészben az, hogy Kadish önmagát vélte a Gazdának és hogy őróla szóltak a Látnok jövendölései. Ennek eredményeképpen a klubot a saját és nem a próféta tiszteletének megfelelően alakította át. Megpróbált megfelelni annyi próféciának, amennyinek csak lehetséges. Ő építette a fához vezető rejtélyes "kagyló útját", idehozta Er'cana Könyvét (Kadish volt a mérnöke az építésének), idehozta Ahnonay Könyvét és azt állította, hogy segítségével utazni tud az időben. Mindezt a jövendölések beteljesüléseként. A D'ni ideje is fontos volt, mert a Látnok állítása szerint - amint írta - bár látta a múltat, a jelent és a jövendőt, s papírra is vetette, amiket látott, viszont sose tudta, hogy az a jövőben fog-e megtörténi, vagy egy múltbeli esemény volt.

Csapatostól jöttek az emberek a helyre. Nemcsak azért, mert ez volt az egyetlen módja, hogy utazzanak az időben, hanem mert Kadish volt az egyetlen, aki meg tudta fejteni a kagyló spirális útját és elérhette a fát. Ezt a valóságban is be tudta mutatni bárkinek, aki hajlandó volt idejönni és megnézni. Éjszakánként versenyeket tartottak, hogy el tudje-e valaki más is érni a szobát. Úgy tűnik, senkinek sem sikerült, ami további bizonyíték volt rá, hogy Kadish a Gazda.

Kadish azzal kérkedett, hogy a Látnok világosan leírta, hogyan kell a szoba rejtélyét megoldani, és bárki megtalálhatja a megfejtést. Könnyű volt ezt állítania, hiszen ő építette az egészet... de lehet, hogy nem tudok mindenről. Akárhogy is, jó szerencsével és végig olvasva az egészet talán ki lehet valamit sütni, a megoldás nyilván valami bizarr d'ni rejtvény.

Úgy néz ki tehát, hogy Kadish működtette a szentélyt a végnapokig. Azt persze tudjuk, hogy ekkortájt meghalt. Mindannyian láttuk a szegény fickó maradványait. Különös vég egy olyan embernek, akinek annyi mindene volt - még egy Könyv is volt ott, de nem használta. Ez azonban már egy másik történet.

Oké, tegyük félre a történelmet és fejezzük be a spirális út szobájával. Részemről nem vagyok valami nagy rejtvényfejtő, de a szoba nagyon zavaros. Egy kapcsoló bezárja a szobát és felkapcsolja a fényt, valami mechanizmus pedig visszaengedi a gömböt a kiindulási pontjára. Számok vannak az útvesztő falába vésve. De elég erről ennyit. Az ilyen helyek az őrületbe tudnak kergetni. Ó, a D'ni.

Különös módon az épületet körülvevő városba/városból nem vezet ide fizikai út. Tudjuk, hogy az épület maga J'Taeriban, egy kellemes kerületben van, de egyértelműen nem lehet kintről bejönni és vice versa. Nem tudjuk, hogy Kadish zárta-e le, vagy mindig így volt, bár én az utóbbira fogadnék. Így könnyű kordában tartani a belépést - akinek nincs Könyve, az nem jöhet ide (és ez azt is megmagyarázza, hogy miért nem vették el itt sose a Könyveket vagy semmisítették meg).

Ennyit mostanra. Valószínűleg még visszajövök, ha körülnéztem Er'canán és Ahnonay-n.