Uru fontosabb füzetei, naplói, beszédei magyarul

 

A Látnok harmadik könyve  

 

(Ez a füzet a Relton, a jobboldali könyvespolc alsó polcán található)

 

] Akár egy fa szétterülnek.
] Akár egy fa egyesülnek.
] Akár egy fa szétterülnek.
] Akár egy fa egyesülnek.
] Csak ismétlődik és ismétlődik,
] És lázálmokkal gyötör.
] Sok az egyhez;
] És egy a sokhoz.
]
] Pihenj.
] Menj utána határozott óhajomnak, ahogy adatott.
]
] Maradj.
] Tudd, hogy neked kell átmenni és várni a közelben.
]
] Várj.
] Ha nyugodtan vagy,
] Könnyen ráakadsz az útra.
]
] Várj türelemmel.
] Légy nyugodt s meglátod, mi közel van.
] S kinyithatod.
]
] Ne hagyd cserben a Teremtőt,
] Mert az ő neve csak őt magát szolgálja.
]
] Magasra nyúlnak a hegyek.
] Friss víz ömlik a posványba.
] A szélhámosok vágyain át
] Érkezik az új élet.
]
] Egy időben befagyott pocsolya
] Erőt hoz a gyengéknek.
] Elmaradtak a lelkek
] És elvesztették a testeket.
]
] Vérfolyó áramlik be a felszínről.
]
] A sötétben íródott.
] A tíz szem sem látja meg.
] Egyedül készítette;
] Belefáradva az elkövetkezőktől.
]
] Miért nem ismeri a Teremtő a mi választásunkat?
] Mert ő a tudatlanságot választotta.
] Ő az összes választás ágait látja,
] Ő az összes lehetőség útjait ismeri.
] De a szüretelést az ember kezeire bízta.
] Ebben van az ember hatalma és bukása.
] Így méretik meg az ember.
]
] Sokan lesznek, kik eljőnek
] Hogy kedvüket leljék az ő örömében;
] Hogy elrejtsék magukat azok szeme elől
] Akik nem látják az utat.
]
] Ki talál, annak szüksége lesz.
] Kinek szüksége lesz, találni fog.
] S ki megtalálja mi kell a másiknak,
] Megleli, mire neki is szüksége van.
]
] Legyőzik majd a gyengéket s ezzel ők is elbuknak.
] Felülről jön a pusztulás, felülről jön az új élet.
] A seb a sivatagban a megújulás reményét hozza.
] Hozd el a legalsókat, s ne várj érte viszonzást.
] Az idő múlása a múltat a jelenbe hozza.
]
] Egy falhoz vezetnek a körök mint utak,
] S visszatérnek az induláshoz.
]
] Időbe kerül, míg megismered a kő arcait.
] Időbe kerül, míg rájössz a kagyló útjára.
] Mi az, ami eltipor?
] A szabályok és törvények súlya.
] Mi az, ami felemel?
] A Teremtőben hívő szív szárnyai.
]
] A látnok a Teremtő szavait figyeli.
] A hang a Teremtő gondolatait szólja.
] A gazda a Teremtő áldását osztja.
] A pusztító a Teremtő kését tartja.
] A kereső a Teremtő igazságát osztja el.
] A gazda a Teremtő életét hozza el.
] Az építő a Teremtő békéjét építi.
]
] Elsőnek ott a legelső;
] Azt követi kilenc.
] Négy vezeti a tízet.
] Számok;
] A kőbe vésve.
] Megmentik ki megérti őket,
] De értéktelenek az arra vakoknak.
] Mennyi időt töltenek, hogy láthassák a számokat
] De nincs az ilyen számoknak értéke.
] Mert már túl késő akkor megérteni őket.
] Miért vadásznak ránk e számok?
] S csak kinevetnek minket,
] És leleplezik gyengeségünket;
] A nagy idő ellenében.
]
] Dőre emberek. Azt hiszik tán csak ők írhatnak?
] Ki ez az új író? Őbenne rejtőznek a törvények.
]
] Esni kezd eső és nőni fog a fa,
] De vajon te indítod növekedését?
] Te csak követted, mást te nem tettél.
] A gazda az, ki az élen jár.
]
] Erőlködsz és kínlódsz hogy Korokat írhass és köveket mozgathass.
] A kő útja fáradságos az egybegyűlteknek.
]
] Megosztják a Tintát,
] S elvesztik a Tintát.
]
] A Teremtő ismeri a fa minden ágát
] A Teremtő késként küldi a vizet.
]
] És kevesek lesznek a gazdánál is nagyobbak
] Mert a gazda ismeri a kínt.
] És a sebeik teszik a legalsóbbakat a legnagyobbakká.
] Ám ne legyél megtévedve.
] Odalent kevés fül fogja meghallani a gazdát
] De sok fül fogja hallani azokat, kik magukat a gazdának tartják.
] Csak az újonnan érkezettek hallják meg az igazi gazdát.
] Ne legyél megtévedve.