Uru fontosabb füzetei, naplói, beszédei magyarul

 

A Látnok negyedik könyve  

 

(Ez a füzet a Relton, a jobboldali könyvespolc alsó polcán található)

 

] Éjszakákon át az utcákat róják
] S egymásra tekintenek kérdőn magyarázatért;
] Próbálják megérteni a várost uraló gyászt,
] Mely nem engedi őket lefeküdni.
] Másokat hidegen hagy a jajongás.
] Biztonságban érzik magukat s úgy beszélnek, mint akik hallhatatlanok.
] S mikor ők is megadják magukat a halálnak
] Emlékeznek a végtelen éjszakákra.
]
] A Látnok száma hatszázhuszonöt.
] Ez a várakozás száma.
] Ez az igazság száma.
]
] Csak olyan után kell érdeklődnöd, amit engedtek, hogy megtudj.
]
] Kitárt szív a legalsóbbak felé a megbocsátás útja.
] Tartsd szívedet távol az önteltségtől s utolér az öröm.
]
] A sivatagi madár tudja hol kell várni és figyelni
] A sivatagi madár tudja előre a vihar érkeztét.
] A sivatagi madár tudja hol fog a víz folyani.
] A sivatagi madár tudja mikor fog a fa növekedni.
]
] Öten fognak az újak uralkodni.
] Hogy visszahozzák őket;
] Hogy visszatérjenek;
] Hogy egyesüljenek.
]
] Egy új fog uralkodni.
] Hogy elküldje őket;
] Hogy eltaszítsa őket;
] Hogy megossza őket.
]
] Ha egyre csak keresel,
] Kérdezz és megadatik a remény sugara.
]
] Tíz másikat húz egy ember maga után,
] Mert hívő ő.
] Még egy élettelen testet dobnak a kocsiba
] Mert kételkednek ők.
] Emberek sorakoznak az utcán
] S nézik amint a kocsi elhalad közöttük.
] Tűnődvén, hogy mit is válasszanak,
] S hogy hová jut majd az ő testük hamarvást.
]
] Tanulj a legalsóbbaktól, mert nagy az ő terhük.
] Egy madár a sivatagból fészket fog rakni a fára.
]
] Körben járnak az évszakok,
] Az élet, a halál,
] A legvégsőkig.
] Az idő végén tisztán látszik az út.
]
] Ne félj a sebektől, ez a béke útja ha eljő az ideje.
] A türelem helye;
] A kő helye;
] Az összegyűlteket felismerni kőarcukról.
] A zuhanás helye;
] A felszárnyalás helye;
] Az összegyűlteket elnyelik a sebek.
]
] Mint a nád csak növekednek,
] Magasodnak
] Vastagságuk egyre csökken.
] Egyre nagyobb területen.
] Lenyelik ellenségeiket és a kisebb vadakat,
] De lassan haldokolnak.
] Mert gyatra étek az, mit fogyasztanak.
] S gyomrukat emészti el mit fogyasztanak.
] Úgyhogy csak egyre terjednek,
] Míg semmi sem marad ott, ahonnan indultak.
]
] A változás szele fúj odafentről.
] Érezd a szelet, téged is megmozgat.
]
] A kevesek rombolnak;
] A kevesek újjáépítenek;
] A kevesek elvisznek;
] A kevesek visszaadnak.
]
] Akik tudnak várni, azok meglátják a jövőt.
] De a gőgösöknek nincs türelme.
] S gőgjük miatt eljő a pusztulás.
]
] Ez a te egyik válaszod.
] S amit kapsz, a bizonyíték arra.
]
] Sérelem szüli a büszkeség visszatértét.
] Sérelem sietteti a büszkeség visszatértét.
]
] Egy új fog uralkodni;
] Hogy hazahozza őket;
] Hogy visszadja az életüket;
] Hogy egyesítse a vágyaikat.
]
] Pihenj a fényben.
] Add fel a sötétet.
] Énekelj ha itt az öröm ideje.
] Zokogj ha itt a kevélység ideje.
]
] Egy új fog uralkodni;
] Elküldeni őket, ez ami jó.
] Visszahívni őket, ez ami helyes.
] Egyesíteni őket, ez ami igaz.
]
] Az élvezetekre vágyó szív romlott útja a kötődésnek.
] A Teremtőre vágyó szív a megkönnyebülés sóhaja.
]
] Mert ők a hajdani rend részesei.
]
] Látom a fát
] Csak egyetlen ága van.
] Micsoda szörnyűség
] Látni ahogy leesik
] És sohase nő ki újra.
]
] Csak egy mag és nem több;
] Egy mag, ami lassan növekszik;
] Nőnek a gyökerek, táplálja a víz;
] Felfelé kapaszkodik az egyetlen.
]
] S a többi bőségben növekszik,
] Míg eljön a próba ideje.
] A többi megismeri a Teremtőt
] Attól, ki már ismeri őt.