Uru fontosabb füzetei, naplói, beszédei magyarul

 

Yeesha üdvözlőbeszéde a hasadékban

 

Shorah. Rekooahn treCleft preniv legloen b'rem... Ó persze, ez d'niul van, nem értheted. Ismét folyik a víz a Hasadékban. Már oly régóta kiszáradt. Ömlik be a víz a sivatagból. Közeledik a vihar.

Hallottál már a Városról? A Városról odalent a mélyben, az ősi Ururól? Azokról, akik világokat tudtak írni a hatalmukkal? Hosszú évezredeken át virágzott a Város, vigyázta a felszín alatt a titkot, vigyázta a hatalmat, vigyázta a Korokat. Mindig őrködött. Büszke és öntelt lett a Város, aztán meghalt.

A víz arra folyik, amerre akar. Bár szabadon és saját maga keresi az útját, de mindig lefelé folyik. Csak lefelé.

D'ni, a Korok Városa meghalt. De most újfent lélegzik. Várakozik. Egyesek odatartanak már, de neked meg kell találnod az Utat. Olyan, mint egy bonyolult falikárpit, felfoghatatlanul komplex, ráadásul most szétfoszlott. Megmutatjuk neked a darabjait, a kárpit darabjait, a vásznakat. Találd meg őket. Hetet. Hetet minden Korban, hetet itt a sivatagban. Vedd ezt úgy, mint egy feladatot. Nem, úgy mint egy felkérést.

Imádkozz.

A víz lefelé folyik, összegyűlik egy medencében és végül eljut a gyökerekhez. És a fa ismét növekedni kezd. Én Yeesha vagyok. A szüleim hoztak erre a helyre. Mi pedig téged.