Eritrit (E968)
(Erythritol)

Az eritrit egy négy szénatomos, négyértékú cukoralkohol (poliol). A természetben is előfordul, leginkább gyümölcsökben, azonban iparilag glü­kózból fermentációs úton állítják elő bizonyos élesztő­gombák segítségével. A mindennapi keres­kedelemben előszőr Japánban jelent meg a 90-es években. Édessége kb. 75%-a répa­cukornak.

Az eritrit gyorsan felszívódik, majd legnagyobb része a vizelettel változatlanul kiválasztódik, ezért nincs kalóriaértéke, nincs hatása a vér cukor- és inzulinszintjére, így jó alternatív édesítőszer a cukorbetegek számára is. Mint minden cukor­alkohol, egyszerre nagyobb mennyiségben fo­gyasztva (>20-30g) enyhe hashajtó hatású, érzékényeknél puffadást is okozhat, ekkora mennyi­ségben azonban nem fordul elő élelmi­szerekben. Viszont italfogyasztásnál az engedélyezett napi adagnál (felnőtteknél ~35g) nagyobb bevitel is előfordulhat, emiatt italokban az EU-ban nem engedélyezett. A baktériumok és gombák sem tudják feldolgozni, ezért gátolja a fugszuvasodást és lepedékképződét.

2024-ben publikálták szakfolyóiratokban először, hogy nagyobb mennyiségű (~30g) eritrit hatására megnövekszik a vérlemezkék (trombociták) aktivitása, ami fokozhatja a kardio-vaszkuláris események, a trombózis veszélyét. Mivel jelenleg még nagyon kevés megbízható adat áll rendelkezésre, a kérdés nyitott, hogy szükség lehet-e az eritrit használatának újraértékelésére. Ezért nem kell rémülten szaladni és kidobni az eritrit tartalmú élelmiszereket.

Felhasználás: A kalóriamentes édesítés mellett (italok kivételével) kiszáradás­gátló, stabilizáló ha­tása is van süteményekben, desszertekben.

Lásd még:

Magyar wikipédia
EFSA értékelése az eritritről (2010, angol szakmai cikk)
Bettina K. Wölnerhanssen et al.: Sweeteners: erythritol, xylitol and cardiovascular risk — friend or foe? Cardiovascular Research (2025) vol 121, 1319–1329, doi.org/10.1093/cvr/cvaf091

frissítve: 2026.9.1.