ECHO – Secrets of the Lost Cavern
Az elveszett barlang titkai
Végigjátszás és tippek 2.

A völgy

Arek egy nagyon szép völgybe jutott, amiben egy bővizű hegyi patak folyik. Látszólag zegzugos hely, de a tájékozódás könnyű: egy ösvény a folyó mentén, egy a sziklafal mellett, néhány pedig a kettőt összeköti. Egy folyóba roskadt egyszerű híd, lakóhely a sziklafalban... szinte minden helyen körül kell nézni, mert sok mindent lehet (és kell) összeszedni.

Az ebéd és Toar

A völgyet bebarangolva vagy nyolc dolgot lehet összeszedni. Mint eddig mindenütt, Arok rábukkan egy kialudt tűzrakásra, mellette egy nagy lapos kőre munkaasztal gyanánt. Több helyen is sziklarajzok látszanak, de Arok nem érti a jelentésüket. A folyóparton egy horgászó hely is akad, szép lazacok igyekeznek a hegyi patakban felfelé. Tűz és étel – ez a két következő tennivaló. Vadászszerszám is kell, de a talált tárgyakból már egyértelmű, hogy mire van Aroknak szüksége.   

Irány a patakpart. A vízben úszó lazacokat csak meg kell szigonyozni a jó ebéd reményében. Arok azonban hiába próbálkozik, egyet sem bír elkapni. Valahogy le kellene a halakat lassítani...       Sikerült!

Ebédidő! Végre...

Mikor Arok visszaérkezik a tűzrakáshoz, kiderül, hogy útitársa akadt.
Kellemesen elbeszélgetnek.
Ezután pedig első a tűzgyújtás, aztán jöhet a két fogásos ebéd! A tűzgyújtáshoz eddigre már minden kelléknek meg kell lennie.   

A következő legyen a kamillatea. Ehhez is majdnem minden megvan, csak éppen vizet kell szerezni, mint Toar javasolja. Aztán fel is kéne forralni a vizet – a faedényt meg nyilván nem lehet a tűzre tenni! A megoldás karnyújtásnyira van.

     

– Kész a kamillatea. Tökéletes!
– Idd csak meg nyugodtan az egészet, ami engem illet, én sohasem kedveltem igazán az efféléket.

Most jöhet a lazac. A tűzbe nem tehetjük bele, egyedül a tűz melletti kőre tehetjük le. Így viszont nem sül meg.   

– Hmm.. Ez csodálatos! Tessék, itt a fele, biztos nagyon éhes vagy.
– Valóban, finom! Nem is rossz ahhoz képest, hogy kezdő vagyok a sütőkő használatában.
Az ebéd utáni beszélgetés a pattintott kőeszközök készítésére terelődik. Toar rögtön fel is ajánlja Aroknak, hogy akkor rajta, tanulásképpen mutassa meg, mit tud. Ki is terít a lapos kőre egy bőrdarabot, rajta néhány szerszámmal és megmunkálandó kődarabbal.

A tárgyakat felvéve megtudhatjuk a szerszámok nevét: 1 - rénszarvas agancs kalapács, 2 - ár, 3 - kő kalapács. Rajta!

A kő –  B kő – C kő – 

Ha a kődarab kész, Torak megdícsér és elkéri, majd elvégzi a végső alakításokat és egy kőkést ad vissza Aroknak. Ezután újabb beszélgetés következik, amiből kiderül pár dolog, hogy hogyan tovább.
  
Balra fordulva tehát kell tehát keresni a sziklafalon azt a festményt, amelyiken két vörös bölény, alatta négy hieroglifa látható. Torak szerint ez a bejárat kulcsa.

   Ha a bölények elszaladtak, kitárult a rejtett bejárat is valahol a sziklafal tövében. Figyeljük a vörös jeleket! A bejárat nem lehet messze, mondja Arok is valahol.


Tika lakóhelye

(A minilexikonból kiderül, hogy a sziklafalba vájódott bemélyedések és teraszok nem a fantázia szüleménye, a kilométeres mészkőformáció a valóságban is megtalálható Franciaországban, s valóban laktak benne emberek az őskortól a jelenkorig.)

A sziklafalba mélyülő lakóhelyről nagyszerű kilátás nyílik a völgyre. A lakóhelyen mécsesek égnek, sok minden hever szerteszét, Arok azonban tudja az illemet, hogy miként viselkedjen idegen helyen.

Először talán meg kéne nézni, hogy van-e itt valaki.
Be kellene mutatkozni, mielőtt bármihez is nyúlnék.

Csak egy fiatal lány üldögél az egyik beugróban. Arok szóba elegyedik vele.   

Ezután a feladat világos és fel lehet fedezni Tika lakóhelyét, egyúttal mindent, amit lehet, összeszedve. Tikától jobbra van a hely, ahol Aroknak össze kell raknia a történetét. Az egyes jelekre kattintva a történet egy-egy részét hallhatjuk, de nem sorrendben. Tisztázzuk, hogy miként működik az egész.


  1. Hidd el, nem könnyű egy halat elkapni, viszont az íze felséges! Egy utazóval osztottam meg...
  2. Az utam úgy kezdődött, hogy egy szarvasra vadásztam.
  3. Mikor felértem, egy másik barlangban találtam magamat, ahol egy hatalmas medve aludt!...
  4. Majd éhen vesztem, mikor a völgybe értem. Elhatároztam, hogy halászni megyek.
  5. Sajnos nem csak én akartam vadászni. Egy oroszlán ugyanazt a prédát nézte ki, mint én...
  6. És aztán a jeleket követve a völgyben ide érkeztem a lakóhelyedre.
  7. És köszönete jeléül megmutatta, hogy ő hogy dolgozik.
  8. Egy barlangba menekültem. És ott bukkantam Klem nyomára.
  9. Miután kiszabadultam, átkeltem a hegyen egy olyan úton, amit Klem említett egykoron. Igazi labirintus... kezek...
  10. Még egy utolsó tavon kellett átkelnem, mielőtt a völgybe érkeztem volna. És egy rajz...
  11. Hogy megtalálhassam Klemet, először is ki kellett jutnom a barlangból. Csinálnom kellett egy...

Miután sikerült a történetet időbeli sorrendbe rakni , a megfelelő, legjobban passzoló tárgyakat kell odarakni a jelek alá. Ez nem túl nehéz, mivel Arok közli, ha a kiválasztott tárgy nem passzol, vagy esetleg jobb is akad nála. A tárgyak egy része már a leltárban van, más részét a barlanglakásban kell összeszedni. A balszélső jel villogni is kezd, jelezve, hogy oda kell lerakni az első tárgyat.

Tudom, ez az utolsó szobor nem nagyon emlékeztet rád, de remélem, ezért nem orrolsz meg rám. Most, hogy minden a helyére került, az én történetem is véget ért. Remélem, a kalandozásom folytatása is olyan érdekes lesz, mint az eddigiek.

Ezután folytatni kell a beszélgetést Tikával, amiből kiderül a következő tennivaló is. Meg kell tehát keresni a belső helységet, ahol a ceremóniákat, rituálékat tartják. Korábban nem lehett belépni, de most már szabad a bejárat.  

A rituális helységben körülnézve a falakon elmosódott festmények, freskók láthatók, s egy kissé mozgó kőlap.

Hogy tudnám ezt a kőlapot elcsúsztatni?

Hát... nem olyan nehéz   

Itt vannak hát azok a híres összetört táblák. Nem lesz valami könnyű összerakni őket.

Hát igen... ez már nehezebb.   Türelemjáték...   Végül csak sikerült összerakni a darabokat, van azonban két probléma.

Arek végül Tikához fordul segítségért. A tanács végrehajtásához két dologra van szükség, ezután el lehet végezni a végső tennivalót az összarakott darabokkal.

Ha nem sikerül boldogulni az immár összeragasztott táblával, érdemes talán megint Tikától tanácsot kérni. Meg kell a tábla segítségével keresni a hozzáillő részt a falon. Ha sikerült, vegyük közelebbről is szemügyre a helyet.   

Most, hogy megjelent előttem a szarvas, nincs más dolgom, minthogy nekifogjak életem első festményének.

  De hogyan is kéne nekifogni? Újabb hosszas eszmecsere következik Tikával, ezután már világos, hogy mi a restaurálás következő lépése.   

Most már tiszta a fal és nekiláthatok a festéshez.

Festék is van, nedves bőrdarab is van, úgyhogy munkához lehet látni.

Arek érzi, hogy hiányos a festmény. Meg kell tehát vizsgálni jobban a táblákat és ismét tanácsot kell kérni a lánytól.

Keresni kell, amit Tika kért. Nyilván a leginkább a folyóparton található (közben nem árt meglátogatni a tűznél Tueket is). Ha megvan, siessünk vissza és adjuk oda Tikának.

– Nagyszerű, ez tökéletesen jó lesz. Most menj vissza a terembe a nagy szarvashoz. Egy perc múlva én is ott leszek. Ó, és majd elfelejtettem. Tudnál készíteni egy vizestömlőt? Az enyémet elhagytam, és még jól jöhet az úton.

Újabb tennivaló. Mi kell vajon egy őskori vizestömlőhöz?    Ha kész, indulás vissza a hátsó terembe, ahol már ott vár Tika.

Tika odaadja a fúvócsövet Aroknak. Ha van nála festék, akkor rögtön lehet is használni. Ha nincs, akkor most kell felvenni, ott van a közelben. A táblának megfelelően ki kell egészíteni a rajzot több helyen. Ha ki tudtuk silabizálni, hogy mit kell tenni, nagyszerű. De ha nem, akkor sincs nagy baj.

A sikeres ténykedés után még egy utolsó dolog hiányzik. A késsel a pöttyök előtti négyszöget kell helyreállítani. A nagy szarvas szelleme ekkor felébred!

  Arok és Tika a folyóparton a leszakadt régi híd előtt. Valahogy át kellene kelni a gyorssodrású hegyi folyón, egy fát kellene Aroknak kidöntenie. Próbálkozik egy éles kövakővel, de valami jobb dolog kellene (közben a vizestömlőt sem ártana megtölteni még az út előtt).

A kőbaltával Arok nekilát, hogy kidöntse a fát.

- Már majdnem! Még egy jó csapás és kész!

Miután a fa éppen a jó irányba dőlt, átkelhetnak a folyón.

- Gyerünk!

Egész napos menetelés után már sötétben érkeznek meg a célhoz.

Egy szigonyt kell összeeszkábálni. A tűzrakás melletti kőre letéve a hozzávalókat (bot, szigonyfej, madzag) egy szép szigonyt készíthetünk. A lazacok le tudják győzni a kisebb torlaszokat, zuhatagokat. Építsünk gátat, ez le lassítja őket. A parton levő négy követ helyezzük a patakba a lazacok útjába. Nem mindegy, hogy milyen sorrendben rakjuk le a köveket. Rőzse, tapló, markazit és kovakő Tegyük a tűzhelyre a rőzsét, taplót és markazitot, majd a kovakővel üssünk egyet a markazitdarabra. Toar adott egy edényt, a víz meg közel van... Valami forró dolgot kéne a vízbe dobni. A tűz mellett van három kis kő. Ezeket tegyük a tűzbe, és ha
már forrók, bele kell dobni a őket a vízbe. A kövek égetnek! Szerencsére Toak ad egy fakanálfélét, ezzel meg egy fadarabbal sikerül őket a vízbe dobni. Aztán jöhet bele a kamilla. Süssük meg forró kövön. A bot segítségével toljuk a követ a tűzbe, kis idő múlva húzzuk ki. Tegyük rá a lazacot. Egy idő után fordítsuk meg, majd vegyük le (nehogy odaégessük!) Adjuk oda Toaknak. A középső követ kell alakra formálni a kőkalapáccsal háromszor, majd finomítani kétszer az agancskalapáccsal. Milyen színűek a bölények? Koppintsunk mindegyik zenélő kőre négyszer és figyeljük meg, hogy változik a hieroglifák színe. Mind az öt zenélő kőnek nálunk kell lennie. Az összes hieroglifát vörösre kell változtatni. Koppintsunk a negyedikre, másodikra, ötödikre, elsőre. Először kattintva egy jelre az megvörösödik és hallhatjuk Arok elbeszélését. Másodszor kattintva a jelre ismét inaktív, fekete lesz. Ha egy másik jelre kattintunk, amíg az egyik vörös, a két jel helyet cserél. 2 - 5 - 8 - 11 - 9 - 3 - 10 - 4 - 1 - 7 - 6 1 - Szarvas agancs
2 - Oroszlándíszítésű csontfaragás
3 - Klem köve
4 - Dárdahajító
5 - Kezet ábrázoló kavics
6 - Medvedíszítésű lyukas csont
7 - Szarvasdíszítésű csontfaragás
8 - Szigony
9 - Haldíszítésű faragás
10 - Kés
11 - Kis női szobor 12 különféle kacatot lehet összeszedegetni Függöny és agancs Csuszamlóssá kellene tenni a köveket. Odakint található egy darab faggyú. Több helyen is meg kell kenni a kőlapot, mint Arok mondja. Van két fix darab, ezekhez kell passzintani a mozgathatókat. A két fix közötti sötétebb helyre le lehet ideiglenesen rakni egy darabot. A és B a fix darab, C az ideiglenes tárolóhely. Először az 5-öst tegyük C-re, aztán a számok sorrendjében rakjuk össze a két táblát.


Több sorrend is lehetséges. Egyrész hiányzik egy darab, másrészt valahogy össze kellene ragasztani őket. A gyantát valamiben meg kellene olvasztani. Ne fordítsuk meg a lyukas lapot. A bejárattól jobbra a falon egy vörös fejszerű foltot nézzünk meg a lyukon keresztül. Meg kell tisztítani a falat. Két darab bőrt is találhattunk már korábban. Nedvesítsük meg az egyiket és lássunk munkához. Több helyen is dörzsöljük le a falat A kőlapnál mártsuk a nedves bőrt a festékbe, aztán tapogassuk végig vele a szarvas testét a falon. Fordítsuk meg a két táblát és hasonlítsuk össze a fali festmény maradványával. Hány pöttyöt látunk? És mi van a pöttyök előtt? Valami, amiben a víz van, valami erős dolog, amibe becsomagoljuk, kiöntő, meg amivel egybekötjük az egészet. Menjünk a tűzhely melletti lapos kőhöz. Terítsük le a nagy bőrdarabot, tegyük rá a hólyagot. Illesszük rá a csigolyát, aztán fűzzünk be a tűbe egy vékony bőrszíjat és varrjuk össze az egészet. Nem is rossz! Próbálkozzunk egy régi ismerősnél. Hála a szigonynak és a gátnak, amely lelassította a halakat, el tudtam kapni egy lazacot. - Helló fiatalember!
- Helló, Arok vagyok. Örülök, hogy összefutottunk. Már egy jó ideje nem találkoztam senkivel.
- Hát igen, nem sok ember jár errefelé. Engem Toarnak hívnak és én is örülök, hogy akadt most végre egy kis társaságom. Jómagam kőcsiszoló vagyok és elég sokat utazgatok mostanában, hogy jó alapanyagokat találjak és hogy kereskedjek. Te meg mit csinálsz errefelé? - Én egy fennsíkról jöttem, a hegyek mögül. Egy dombot keresek egy fehér barlanggal. Egy festő várakozik ott rám.
- Nem ismerem azt a helyet, de elég sok festményt láttam errefelé. Valószínűleg jó úton vagy. Mi a neve annak az embernek, akit keresel?
- Klem.
- Sajnos nem ismerős a neve.
- Úgy tűnik, hogy emberek laknak odafent a sziklában. Mintha tüzet láttam volna.
- Úgy van. Az ott fent egy lakóhely. Jónéhányan élnek ezen a vidéken. De az évnek ebben a szakában valószínűleg nincs sok ember itt. A legtöbb törzs a nagy találkozón van.
- Az micsoda?
- Éppen itt volt az ideje, hogy elgyere arról a fennsíkról! A nagy találkozóra a völgy összes törzse összegyűlik. Jó alkalom arra, hogy kicseréljék a tapasztalataikat és az emberek találkozzanak.
- Éppen fogtam egy lazacot. Megoszthatom veled?
- Örömmel! Micsoda nagyszerű fogás! Egy kicsit grillezve kiváló étek! De úgy látom, nem vagy valami felkészült utazó! Van nálam néhány dolog, ami a segítségedre lehet.
(Toar egy markazit darabot és egy faedényt ad Aroknak.)
- Ezekkel egy kis kamillateát is csinálhatsz. Láttam, hogy nő a völgyben. Mikor visszatértem a halászatról, egy utazóval találkoztam. Örülök, hogy végre akadt egy utitársam, és hát kitudja? Toar még taníthat is nekem egyet s mást.
Nagy lelkesen elfogadta az ebéd meghívásomat. Úgyhogy ideje hozzálátnom! A menü: grillezett lazac és kamillatea. - Korábban azt mondtad, hogy csiszoló vagy. És mi a specialitásod? Csonttal, fával vagy kővel dolgozol?
- Kővel, fiatalember. És örülök, hogy érdeklődsz iránta.
- Azt mondják, egy jó csiszolót fel lehet ismerni arról, hogy milyen követ választ. Csakugyan?
- Ez igaz. Az első fontos lépés, hogy ki tudd választani a megfelelő követ. Valójában ez csak a kezeden múlik. De utána nem szabad a rossz szerszámhoz nyúlni! De elég az üres fecsegésből. Mutasd meg mit tudsz: csinálj egy pattintott követ nekem!
- Szeretném, de valójában nem sokat értek hozzá!
- Biztos vagyok, hogy elboldogulsz ezekkel itt. - Ez nem volt jó kő. A repedések általában rosszat jelentenek. Sebaj, próbálj egy másikat. Ezzel már sikerül boldogulni. - Nehéz a jó követ felismerni. Ebben fehér pöttyök voltak, ami azt jelenti, hogy nem túl tiszta és minden esélye megvan, hogy eltörjön. - Tessék, Arok. Tedd a kést. Így köszönöm meg az ebédet neked.
- Köszönöm. Ez a kés tökéletes.
- Semmiség. De neked is részed volt benne. A kő nagyon jól volt kialakítva.
- Találtam a környéken néhány követ, amelyeket mintha megmunkáltak volna. Láttál már ilyeneket?
- Igen, azok zenélő kövek. Én is találtam egyet, meg egy csontot, amivel tökéletesen lehet ütni őket. Tessék, vedd el őket. Nekem nincs sok tehetségem hozzá, jobban szeretem a köveket csiszolni! Persze ha játszani akarsz velük, legalább öt különböző hang kell, másképp gyorsan unalmassá válik!
- Fel szeretnék jutni oda, ahol laknak. Ismered az odavezető utat?
- Nem, de azt hiszem, a rajzok balra segíthetnek megtalálni.
- Biztonságos utat, Arok, és ki tudja... talán még találkozunk egyszer.
- Köszönöm mégegyszer és biztonságos utazást.

Végre valami eredmény. A hasam tele van, van egy nagyszerű tőröm, és meggyőződésem, hogy a jó úton vagyok. Most miután ettünk, megmutathatom neki, hogy én is értek valamit a kövek megmunkálásához, csinálok egy kőszerszámot neki. - Helló! Arok vagyok.
- Örvendek a találkozásnak, Arok. Tika vagyok. Mi szél hozott erre?
- Egy festőt keresek. Talán tudsz segíteni.
- Talán. De először is, van egy szokásunk, amit talán szórakoztatónak fogsz találni...
- Mondd csak!
- Semmi különös. Csak el kell mesélned az életed történetét. Minden új ideérkezőnek először be kell mutatkoznia a törzsnek és tárgyakkal kell illusztrálnia az elbeszélését. Ha olyasmi kellene, ami nincs nálad, akkor ne habozz, szolgáld ki magad bármivel, amit csak találsz itt az odúban. Ennek a szokásnak a segítségével még akkor is kapcsolatba léphetünk egy idegennel, ha ő nem beszéli a mi nyelvünket. Bár mi ketten megértjük egymást, én azonban annyira szeretem a történeteket... Toarnak igaza volt. A menedék szinte üres. Csak Tika, egy fiatal lány van itt. De mielőtt feltehetném neki az engem izgató kérdéseket, tiszteletben kell tartanom a szokásaikat és egy elbeszéléssel be kell mutatnom magamat. - El kell ismernem, hogy féltem ettől a fajta bemutatkozástól, de a végén már egész élveztem.
- Nagyon jól csináltad! Már régóta senki sem mesélt nekem ilyesfajta kalandot!
- Tudod, egy Klem nevű festőt keresek.
- Hallottam már róla. Azt hiszem, ezen a vidéken él valahol. De miért keresed?
- Nagyon régen találkoztam vele, de sohasem fogom elfelejteni, ahogy meg tudta idézni a szikla szellemeit. Azt szeretném, ha engem is megtanítana, hogy kell ezt csinálni.
- Festő akarsz lenni? Ez csodálatos! Ennek a lakóhelynek a legmélyebb részen van egy nagyszerű festmény, ami bizony már megkopott az évek során. Talán tudnál kezdeni valamit vele?
- De...
- Most menj. Majd mond el nekem, mit tartasz róla. Kell lennie valahol vázlatoknak, valami összetört lapokon... Az egyik szolgált a nagy freskó alapjául.
- Merre van?
- Egyes festők ezt a szellemekre bízzák, a rituális hely legközepén, ahol felébresztették őket.
 Hát megint nem eredhetek azonnal Klem nyomába! Alighogy említést tettem a festményekről Tikának, azonnal a bizalmába fogadott és megbízott, hogy állítsak helyre egy freskót. Először is meg kell találnom a mintául szolgáló lap töredékeit és összerakni. - Az egyik tábla hiányos. Ugye tudod, hogy hol van a hiányzó darab?
- Azt hiszem, minden megvan, amire szükséged van. Ha az a darab nem volt ott a többivel együtt, akkor annak jó oka kell, hogy legyen.
- Ha a lyukas tábla az, ami kell a nagyméretű freskóhoz, nem hiszem, hogy sokat tudnék csinálni.
- Ki tudja, talán össze kéne ragasztani a darabokat. Van itt valamerre gyanta. Csak meg kell olvasztanod. - Összeragasztottam a táblákat. A lyukas meglehetősen birizgálja a kíváncsiságomat.
- Nézd másképp... Talán az a lyuk segít meglátni a kép szellemét. - A forrás csobogását hallom? Ez nagyon különös, hiszen már régen kiszáradt.
- A víz pont akkor kezdett folyni, amikor eljöttem előtte.
- Biztos? Ez egy mágikus forrás. Legutoljára akkor volt benne víz, amikor apám, Klem még kicsi volt.
- Hiszen azt mondtad, nem ismered Klemet!
- Tudom. De annyi fiatal ember van, akik meg akarnák tudni, hogyan kell életre kelteni a falakat... A kis kő, amit kaptál tőle és a forrás győzött meg arról, hogy te más vagy, mint a többiek. Segítek neked befejezni a képet és aztán elviszlek Klemhez, ha ugyan el tudunk oda jutni.
- Hogy-hogy?
- Először át kell valahogy kelnünk a folyón. Igazából nem kellene sokat késlekednünk, különben csak napnyugta után mehetünk! De emiatt ne aggódj, most csak fejezd be a képet! Egyetlen festőt sem ismertek el, mielőtt nem bizonyított. - A kép egy nagy szarvast ábrázol, nem?
- Pontosan. A legszebb szarvas, amit Klem valaha is festett. De sajnos mára már nem sok maradt belőle.
- Nem is tudom, hogyan lássak hozzá. Még a táblán levő vázlat alapján is nehéz lesz felújítani.
- Kezdd azzal, hogy letisztítod a falat, mert jelekkel van tele. Aztán láss a festéshez, mindent megtalálsz hozzá a ceremóniateremben vagy közel a forráshoz.
- Észrevettem, hogy a forrás melletti helyen halat füstöltök és bőröket készítetek ki. Sokat. Bizonyára sokan vagytok.
- Ha mindenki itt van, tízen vagyunk, nem számítva az utazókat, akik gyakran megállnak itt. Úgyhogy sok embert kell etetni télen. Ezért kezdtünk el már most tartalékot gyűjteni. Miután megtisztítottam a falat, munkához láthattam és életem első festményét megalkothattam: egy fenséges szarvast! De a kép valahogy nem teljes. Ha jobban megnézem a táblákat és Tika is segít, akkor talán kitalálhatom, hogy mi hiányzik róla. - Kész. Befejeztem a szarvas festését.
- Nagyon jó. Akkor már nincs sok hátra és csakugyan az egész kész lesz.
- Úgy érzem, hogy valami szerszám még hiányzik, hogy be tudjam fejezni.
- Igy van. Hozz nekem egy nádbuzogányt és akkor mutatok neked valamit. - Tessék. Már készen van.
- Észre sem vettelek, amikor bejöttél. Miről beszélsz?
- Erről a fújócsőről. Abból a nádból csináltam, amit hoztál. Ezzel kell befejezned a képet. Sokat haladtál, de még valami hiányzik, ahogy nézem. Vizsgáld meg közelről. A táblákon rajta kell lennie.
- Kösz, de mire kell ez a fúvócső?
- Festéket felvinni a falra.
- Miféle ceremóniákat tartanak ebben a teremben?
- Sámánista rítuálékat. Ha valaki közülünk veszélyben van, vagy valaki hosszú vadászatra indulunk, apám megidézi a nagy szarvas szellemét, hogy védjen meg minket. De mióta a festmény elhalványodott, már nem válaszol úgy, ahogy szokott.
- Ha olyan fontos, akkor Klem miért nem hozta helyre?
- Nem volt rá ideje. Be akar fejezni egy új szent helyet, mielőtt a többiek visszatérnek a nagy találkozóról. Majd meglátod, az egy csodálatos barlang. - Nagyszerű! Most már csak az utolsó jel kivésése van hátra... Nincs is egészen elmosódva. Tessék. Itt van késed.
(Tika visszadja a kést)
- Köszönöm - Felébresztetted a nagy szarvas szellemét. Te csakugyan tehetséges vagy! Most kövess, elvezetleg apámhoz.
- Követlek. És most merre?
(A folyóparton)
- Valahogy át kellene kelnünk a folyón.
- Nincs másik út?
- De van, az viszont több napig tartana. Ezen az úton viszont már éjszaka ott lehetünk.
- Talán megpróbálhatnánk egy másik hidat építeni. Az a fa ott jó lenne?
- Elég magasnak és erősnek tűnik, hogy átkelhessünk a segítségével. Favágót akarsz játszani?
- Semmi gond!
 - Jól aludtál?
- Köszönöm, nagyon jól. Látom, közben te meg rátaláltál a lakóhelyre... meg egy elragadó utitársra!
- Ki akarnék vágni egy nagy fát a folyóparton, de még a késsel, amit adtál, sem boldogulnék vele egyhamar. Nincs valamid, ami ennél kissé ... erőteljesebb?
- De van, próbáld meg ezzel.
- Köszönöm a segítséget.
- Szóra sem érdemes, Arok. És sok szerencsét az elkövetkezendőkhöz! A fúvócsőnek és a késnek hála, amiket Tika adott, sikerült a rajzot kiegészítenem. Végre elindulhatunk Klemhez, de előtte még valahogy át kell kelnünk a folyón... A híd elsodródott, egy másikat kéne tán építenem. - Már majdnem ott vagyunk. Innen már te is odatalálsz.
- Te nem jössz?
- Nem. Még néhány növényt kell gyűjtenem, mielőtt kialszik a fáklyám.
- Ne segítsek?
- Ha találnál mentát és boróka bogyót, az nagyon jó lenne. Én pedig majd gyökereket és virágokat keresek.
- Oké.
- Köszönöm! Menj a fáklyák után. Azok jelzik az utat a barlanghoz és távoltartják a farkasokat - néha farkasok vannak errefelé. Az első barlangnál, ami mellett elmész, ne állj meg. Az szent hely.
- Valami szentély? Szívesen vetnék rá egy pillantást! És a többiek? Többen vannak?
- Majd később, most siess és keresd meg a többieket.
- A többieket? Többen vannak?
- Igen, apám nem egyedül dolgozik. Biztos találkozol majd Larikkal. Eléggé zord és követelőző, de nem rossz ember. Majd meglátod.