Riven könyvei, naplói, beszédei magyarul

Gehn naplója a 233. Korban

86.9.29  Ezt a legfrissebb naplómat egy rendkívüli újsággal kezdem – Catherine visszatért az Ötödik Korba! És fogcsikorgatva hozzá kell tennem egyúttal, hogy ugyanolyan gyorsan el is tűnt, ahogy érkezett, a lázadók megszöktették előlem. Ahogy az őrök elmondták, a Rés fennsíkján levő ketrecbe kapcsolódott – ahogy várható is volt – amikor hirtelen egy csapat lázadó ütött rajta az őrön, kábítónyíllal leterítették, Catherine-t pedig pillanatok alatt eltüntették. Gyanúm szerint azonban az igazság inkább az lehetett, hogy az őrt annyira elámította, hogy annyi év után valaki a szeme előtt kapcsolódott ide, hogy könnyű prédája volt bármelyik éppen arrajáró lázadónak – a fenébe is a szerencséjükkel! Azért eléggé megnézte az őr a lányt ahhoz, hogy biztos legyen benne, hogy csakugyan Catherine volt az. Azt is állítja, hogy jól megfigyelte, mi van nála, de Kapcsoló Könyvet nem látott – ez, ha igaz, csak még talányosabbá teszi, hogy miért tért vissza.

Míg egyrészt szinte belebetegedtem a csalódottságba, hogy elveszett a ketrec eleddig egyetlen zsákmánya, reménnyel is tölt el, hogy Catherine mégis csak megnyithatja a D'niba visszavezető utat. Igaz ugyan, hogy a rendkívül kedvezőtlen körülmények ellenére sikerült kitörnöm az Ötödik Kor korlátai közül és folytatni a küldetésemet, hogy megmentsem a kultúrámat a kihalástól, félek azonban, hogy ha nem juthatok hozzá a város romjai között heverő rengeteg tartalékhoz, a nagy civilizáció feltámasztása lehetetlennek bizonyul. Ha Catherine hozott magával Kapcsoló Könyvet, akkor már félig ott vagyok – ha nem, akkor ő is csapdában van itt az Ötödik Korban, s feltételezem, hogy érzelmileg nyomorék fiam hamarosan megpróbálja őt megmenteni. Catherine ittléte miatt a lázadókat most sokkal komolyabban kell vennem – nem kellett volna hagyni, hogy ennyi ideig egyáltalán létezzenek.

86.10.5  A "Nagy Whark" megint bebizonyította, hogy mennyire hasznos. Az elmúlt héten a falubeliek között nagyon nehéz volt rendet tartani - nyilván megtudták Catherine érkezését – s csak ettől a mitikus lénytől való félelmükkel lehetett őket kordában tartani. Ha tudtam volna, hogy ezek az elképesztő lények ilyen hasznosnak bizonyulhatnak, befoghattam volna többet is belőlük, amíg még bőségesen előfordultak, bár az biztos, hogyha a jelenlegi háborgások folytatódnak, akkor a mostani állatkáimat biztosan nem fogja fenyegetni az éhhalál.

86.10.13  Folytatódik a Catherine utáni kutatás.

Nagyon bánom azt a hibámat, hogy egyáltalán tanítottam valaha valamit is ezeknek a primitív embereknek a Könyvekről. Minden egyes elmúlt nappal csak még bizonyosabb leszek afelől, hogy még nem készek erre a tudásra – még azon a leegyszerűsített módon sem, ahogy előadtam nekik. Az értelmük csak a falusi élettel járó szolgai feladatokig ér fel és képtelenek felfogni a Művészetet teljes komplexitásában, emiatt képtelenek kiszűrni az alapelveket, amelyek – ironikus módon – olyan elegánsan egyszerűek. Nagyon is nyilvánvaló, hogy a köztünk levő disszonancia abból ered, hogy nem képesek teljesen felfogni azt az információt, amit átadok nekik. Ha képesek lennének csak egy szikráját is meglátni annak a jövőnek, amit tervezek nekik, akkor nem lennének effajta konfliktusok.

A gyermekek értelme sokkal képlékenyebb. A megfelelő instrukciók hatására jóval normálisabban viszonyulnak a nekik életet adó kultúrához. Egyszer-egyszer már úgy tűnik, mintha lenne egy csöpp d'ni vér is az ereikben. Figyelembe véve azonban a bennszülöttek veleszületett fogyatékosságait, vigyázok rá, nehogy bármelyikük is a tudásnak olyan szintjére tehessen szert, amellyel már vétkezhetnének a jövőjük ellen, mint ahogy Catherine is tette. Hogy lehettem olyan bolond, mikor azt hittem, hogy a lány képes lehet felelősséggel hordozni akkora tudást, hiszen eléggé nyilvánvaló volt, hogy a fiam se tudta.

Atrus - örökre életem legnagyobb csalódása marad. Sohasem kellett volna ott hagyni az anyámnál – de mire visszatértem érte, már megmérgezte, miként a D'nihoz fűződő gondolatait is. Talán ez volt az egyetlen útja annak, hogy anyám racionálisan lerendezze magában azt, hogy ő volt a felelős a civilizáció összeomlásáért. Mekkora rombolás, mennyi odalett élet – elviselhetetlen bűntudattal járhatott. [1]

Emlékszem még halványon, hogy anyám mennyire szerette az apámat és a világunkat is, de végül is anyám kívülálló lévén nem ismerte kellőképpen D'nit s ez is katalizálta a birodalom végzetét. Ha képes leszek újjáépíteni a kultúránkat és közben kiküszöbölni az ilyen kritikusan gyenge pontokat, akkor anyám tettét végül is szükségszerűnek ítélhetjük, mivel hozzájárult egy új korszak jövőbeni felvirágzásához.

87.1.4  Az utóbbi néhány hét során gyakran gyötörtek múltbeli képek. Amikor ott álltam ma az iskolateremben, a gyerekkorom jutott az eszembe: a Könyvkészítők Céhében töltött évek, apám határtalan büszkesége ottani kis eredményeimre. Apám fontos ember volt D'niban – de még túl fiatal voltam akkor ahhoz, hogy ilyesmiket meglássak és most hosszasan visszaidézzek.

87.2.8  Elkaptam! A múlt éjszaka hírt kaptam róla, hogy Catherine a faluban járt és megpróbálta az embereket rábeszélni, hogy csatlakozzanak hozzá. Két jó emberem is odaveszett, de akár százszor ekkora árat is megadtam volna egy ilyen nyereményért! Catherine-t a Börtön Szigetre vitték, ahol megpróbáltam valamit megtudni idejövetelének céljai felől. Folytonosan le kellett küzdenem magamban a késztetést, hogy ne állítsam az akasztófa alá; a lehető legdühítőbb módon a kérdéseimre csak az anyanyelvén volt hajlandó válaszolni – már amikor hajlandó volt egyáltalán. Azonban elég gyenge hazudozó, szinte biztos vagyok benne, hogy szándékai ellenére érkezett vissza Rivenre, s hogy nem hozott magával Kapcsoló Könyvet. Ami pedig abbeli kézségét illeti, hogy megossza velem a Mások rejtekhelyét, nos, majd meglátjuk – a vezetőjük nélkül megint gyengék lesznek velem szemben.

Ha Catherine csakugyan véletlenül érkezett ide, akkor Atrus érte fog jönni – ez biztos. A fogas kérdés most az, hogy vajon hogyan teszi ezt? Valószínűleg az ő habozásának is ez a dilemma az oka. Így vagy úgy, egy Kapcsoló Könyvet is hoznia kell magával, hogy visszajusson D'niba, ennek nincs más útja.

87.6.20  Késő van, de nem tudok aludni. Annyi mindent vesztettem már az életemben. A népemet, az apámat, a fiamat, és téged, feleségem Keta, te voltál az egyetlen igazából kedves azok közül, akiket ismertem. Ahogy a kivetítőben nézem vibráló képedet... Néha azt kérdezem, hogy csakugyan valóságos voltál-e. Ha a tollammal visszaadhatnám az életedet, egy pillanatig sem haboznék, a nyomorult világot pedig hagynám a sorsára...

87.7.30  Az ördögbe ezekkel a vadakkal! Itt kéne hagynom az összeset az Ötödik Korukkal együtt és egy tiszta lappal újra kezdeni!

Egy idegen érkezett Rivenre - egy D'nibe vezető Kapcsoló Könyvvel! És használhatatlan talpnyalómra ismét lesújtottak a lázadók. Amennyire ki tudtam venni a zavaros beszámolóból, nyilván valamikor ma reggel történt. A ketrecet megrongálták, de ez most lényegtelen – minden, amire szükségem van, itt van. Nyilván Atrus áll mindezek mögött, de hát hogy lehetett ilyen szamár, hogy ideküld valakit egy Kapcsoló Könyvvel? Egy ilyen szarvashiba nem vall rá. Vagy talán valami megváltozott a szívében? Ennyi év után szabadjára engedné szegény öreg apját? Nem, őt csak egy érdekli – meg akarja a feleségét találni.

Egyelőre csak várnom és figyelnem kell.

 

Megjegyzések: [1] D'nival szembeni bűnei miatt halálra ítéltek egy Veovis nevű lordot (ez igen ritka büntetés volt), s csak Gehn anyja, Ti'ana (Anna) közbenjárására változtatták az ítéletet egy börtönvilágba való örökös száműzetésre. Minden elővigyázatosság ellenére azonban Veovist cinkosai megszöktették a börtönvilágból, s így később megszervezhette a D'ni bukásához vezető eseményeket. Gehn emiatt varrta az egész eseménysort alaptalanul Ti'ana nyakába (Ti'ana Könyve).

Vissza