Myst könyvei, naplói, beszédei magyarul


A végjátékhoz közeledve...


Achenar levele a Mechanikus Korban

Sirrus!

Torkig vagyok már a kapzsiságoddal! A gaz­dagság és harácsolás iránti vágyad kielégít­hetetlen. Utasítani fogom az alattvalóimat, hogy ne fizessék ki a kivetett új adódat, s tudhatod jól, hogy hallgatni fognak rám.
Üdvözelettel

Achenar


Egy eltépett levél valahol

és a széf
sziget

et egyik lapos
nagyon könnyű
és ha követed az
sításokat. Először
egyik jelző
szigeten. Fordítsd
e állásba. Aztán
s az ottani
i helyzetbe.



A vörös könyv hiánytalanul

Ah... Hát végre visszatértél. Nagyon le vagyok neked kötelezve, már közel van a szabadulásom. Sirrusnak hívnak. Biztos vagyok benne, hogy eddigi kutatásaid során meggyőződhettél arról, hogy az én gonosz testvérem, Achenar a bűnös s én ártatlan vagyok. Engem börtönzött be ide igazságtalanul az apám.

Nem tudom, hogy ki vagy és hogy kerültél erre a szigetre, de feltételezem, hogy van már némi fogalmad a könyvekről. Apám mestere volt a könyveknek. Könyvek százait írta, mindegyik fantasztikus helyekre és korokba kapcsolódott. Az a terem, ahol most állsz, volt apám könyvtára. Itt, ebben a szobában, ezen a Mystnek nevezett szigeten kapott helyet a legtöbb ilyen könyv.

Apánk mindig szemmel tartotta a felfedezőútjainkat. Szigorú felügyelet alatt nőttünk fel. De mikor nagykorúak lettünk, szabadjára engedett és korlátlanul hasz­nálhattuk a Mystbeli könyveket. Egyre kevésbé ellenőrizte a kalandozásainkat. Így szabadjára engedve a testvérem kezdett egyre inkább megzavarodni. Egyre inkább elvett a Koroktól, ahelyett, hogy adott volna. Hamarosan torz örömét nyerte a Korok meghódításában és lerombolásában. Szörnyű volt ez a rombolás utáni szomjúság. De sajna, még én is túl későn vettem észre, hogy megháborodott. Az összes Kort tönk­retette négy kivételével.

Haladéktalanul figyelmeztettem apámat. Arra számítottam, hogy felismeri Achenar bűnösségét. De haragjában mind­kettőnket bebörtönzött ezeknek a könyveknek a lapjaiba, úgy tervezve, hogy addig tart itt minket, amíg eldönti, melyikünk volt a bűnös.

Apánk egy végső útra indult az igazság megismerése érdekében, azonban sohasem tért vissza. Csak felté­telezhetem, hogy bajba keveredhetett az útja során s én, az ártatlan áldozat, itt ragadtam mindörökre... De most itt vagy te, hogy szabadjára engedj. Hallgass meg figyelmesen. Még egy lapot kell megtalálnod és akkor mindörökre szabad leszek.

Van egy könyv ezen a polcon, amely szintén megégett, de néhány lapja még érintetlen. A középső polc utolsó könyve. Keresd meg. A könyv különféle mintákkal van tele. Keresd meg a 158.-at, és állítsd be a kandalló ajtaján a mintát. Ezáltal hozzájutsz az utolsó vörös oldalhoz, én kiszabadulok és természetesen meg­jutalmazlak.

A kék lapra ne is figyelj. Az a testvérem könyvéhez tartozik, s a hideg is kiráz annak a gondolatára, ha őt szabadítanád ki...

Még egy figyelmeztetés. Ahol a kék és a vörös lap van, látsz egy zöld könyvet is. Ha megérinted a zöld könyvet, te is örökre csapdába esel. Apánk is ugyanerre figyelmezetett minket már jó régen, úgyhogy te is fogadd meg a szavait.

Indulj. Hamarosan szemtől szembe is találkozhatunk.


Sirrus szabadon

Igen! Szabad vagyok! Köszönöm, barátom! Kedves barátom! Azt tetted, ami kell. Te bolond! Mintha te lennél most a könyvben... S mi maradt nekünk? Egy lap.... remélem élvezed az új lakhelyedet, ahogy én is élveztem... Már nem látlak tisztán... a könyvtár olyan, mint volt... Ó Achenar... Viszontlátásra...

A kék könyv hiánytalanul

Helló. Achenar vagyok. Örömmel látom, hogy visszatértél és segítesz kiszabadulni ebből a jogtalan rabságból. Sirrus tette ezt velem. Sirrus, az én veszedelmes bátyám. Ne hallgass rá! Figyelmeztetlek! Figyelmeztetlek, hogy ő hazudik. Ne dőlj be a gonosz hazugságainak. Nehogy kiengedd. Megölte az Apámat. Téged is meg fog ölni.

Akkor kezdődött, mikor a bátyám, Sirrus sóvárogni kezdett a gazdagság után. Kirabolta Myst Korait. Magának halmozta fel a kincseket. Míg Apa... Apa éberségét elaltatta, az én beteges bátyám titokban királynak kiáltotta ki magát. Myst Korainak a királya, az ő szavaival... utálattal tekintett rám... az ő alázatos tesvérére.

Gyűlöltem!

Aztán Sirrus nekilátott Myst Korait szétrombolni. Felégette az erdőket. Lerombolta az építményeket. Elárasztotta a földeket. Legyilkolta a lakosokat. Mindent lerombolt négy Kor kivételével. Természetesen megpróbáltam apát figyelmeztetni, de amikor végül megtaláltam... Sirrus is ott volt, ügyesen beszélt, egy hazug kígyó nyelvével.

Meggyőzte Apát, hogy én voltam az, aki szétrombolta a Korokat... Én sóvárogtam a préda, a gazdagság iránt. És mindennek a tetejébe még arról is meggyőzte Apát, hogy gyilkos vagyok. De a Sirrus szervezte csapás nem volt olyan gyors, ahogy remélte volna, s Apa lassú halála során kételkedni kezdett Sirrus ügyes hazugságaiban. S akkor haldokló apánk mindkettőnket bebörtönzött, mert nem tudta, melyikőnk hozta rá a csapást.

Esküszöm, hogy az igazat mondom. Engedj szabadon. Szabadon kell engedned! A bátyám egy álnok hazudozó. Csak bosszút szeretnék állni Apám szörnyű meggyilkolásáért. Higgy nekem.

Egyetlen egy lapot kell még megszerezned, hogy kiszabadíthass. A középső polc jobbszélén van egy megégett könyv, ami más mint a többi. Ez kölönböző mintákkal van tele. Keresd meg a 158. mintát. Állítsd be ugyanazt a mintát a kandallóban levő panelen. Ezzel hozzájutsz az utolsó kék laphoz.

Emlékezz rá, hogy ne a vörös lapot hozd el. Csak a kék lapot vedd el és térj vissza gyorsan ide hozzám.

És ne érj hozzá a zöld könyhöz! Az egy ügyesen megtervezett csapda azoknak, akiket nem figyelmeztettek. Ne ess kísértésbe, egyébként ott fogsz meghalni és elrohadni, bebörtönözve, akár csak én.

Nagyon megéri majd a számodra, ha követed az utasításaimat. Ezt megígérem. Most menj. Menj.


Achenar szabadon

Igen!... Szabad vagyok!... Élek... És te hogy érzed magad, barátom?... Mi az ami itt van?... A lapok, amiket hoztál?... Most már az én szemszögömből látod a világot... Sirrus... hol van a bátyám?... Ó igen... talán valaki majd kiszabadít egyszer téged is... Ó... hát vesztettél...

A zöld könyv

Hát te ki az ördög vagy? Nem, várj! Ne gyere ide D'niba. Még ne. Nagyon sok kérdésem lenne hozzád barátom, s minden bizonnyal neked is hozzám. Hol is kezdjem?

Menjünk talán sorjában. Atrusnak hívnak. Attól tartok, már találkoztál Myst szigetén a fiaimmal, Sirrusszal és Achenarral a piros és a kék könyvben a könyvtáramban. A könyvtáram... a munkáimat, az írásaimat tartalmazza. Sok könyvet írtam. Sok könyvet, amelyekkel fantasztikus helyekre lehetett kapcsolódni. Ez egy olyan Művészet, amelyet még az apámtól tanultam sok-sok évvel ezelőtt.

De a piros és a kék könyv más. Azért írtam azokat a könyveket, hogy csapdába ejtsem a túl mohó kutatókat, akik belebotolhattak a szigetembe itt Mysten. De meg se fordult a fejemben, hogy a saját fiaim eshetnek bele.

A fiaim, Sirrus és Achenar. Sokat utaztunk együtt. Szabad kezet kaptak a könyveimben. Ez talán nem volt helyes dolog. Láttam bennük a növekvő mohóságot. Nem beszéltem nekik a kék és a vörös könyvről. Túlzottan elszabadult a képzeletük. Gazdagságról és hatalomról álmodoztak. Nem tudták persze, hogy a két könyv csapda. Kérleltek, hogy hadd használják azokat a könyveket is, de visszautasítottam őket.

Egy tervet eszeltek ki, egy gonosz tervet. Fogalmam sem volt róla, hogy mohóság már ennyire elurallta őket. Az anyjukat... a saját anyjukat használták fel arra (ó szegény Catherinem) hogy idecsalogassanak engem D'niba. Visszatérhettem volna persze Mystre, ha nem téptek volna ki egy lapot a Myst kapcsolókönyvemből. Anélkül a lap nélkül nem tudok visszatérni.

Te viszont barátom elhozhatod azt a lapot. Csak imádkozhatok, hogy nekem higgy és ne a fiaim hazugságának. Ha megtalálnád azt a lapot és idehoznád nekem D'niba, akkor visszatérhetnék Mystre és a fiaim megkapnák a méltó büntetést azért, amit tettek.

Folytatnom kell az írást. Remélem, hiszel nekem. Siess kérlek. Hozd el a lapot. Hozd magaddal a lapot.


Atrus D'niban (Kveer)

Ó barátom, hát visszatértél... add ide a lapot... kérlek, add ide a lapot... a lapot...

A megfelelő dolgot csináltad.... az egyetlen jó választás... hmm.... a fiaim elárultak, de tudom, mit kell tennem. Azonnal visszatérek.


Elvégeztetett... Sok kérdésem lenne, barátom, de az írás nem várhat. Attól félek, hogy a hosszú késlekedésnek katasztrofális hatása lett arra a világra, ahol a feleségemet, Catherine-t tartják túszként fogba. Tartok tőle, hogy nem sok mindent ajánlhatok fel jutalmul a számodra, kivéve a könyvtáramat Mysten. Jónéhány felfedezésre váró világot találhatsz ott.

Többé nem kell a fiaimmal foglalkoznod.

És még egy szivesség. Egy sokkal nagyobb ellenfelem is van, nagyobb, mint amit a fiaim valaha is elképzelhettek. Valamikor a jövőben kérni fogom a segítségedet. De most folytatnom kell a munkámat.

Itt van ez a könyv, ezt használd a Mystre való visszatéréshez.


Vissza